Tudom,hogy nem szokásom a nyavalygás,egyszer sem tettem eddig olyan nagyon komolyan, de most kicsit rosszul érintett a dolog:valaki rányomott a "rossz gombra" a közvélemény kutatásban... azóta megváltoztattam... ilyen van-én megértem-de fejtse ki akkor egy kommentbe mi nem tetszett neki. A másik pedig,hogy örülnék pár kommentnek. Magamnak írom,félre értés ne essék,de csak akkor írom legalább a 15.fejezetig,ha van érdeklődő és nem csak kettő-három. Tudom,hogy tetszik 6-7 embernek-általában-de megkérhetném őket,hogy legalább három fejezetenként leírja a véleményét?Mit vár,mi tetszett és mi nem. Ő hogyan folytatná és mennyire találja az általam írt dolgokat megfelelőnek. Nekem nem kell csöpögni-Blablabla is tanúsítja-csak pár mondat kell. Ezért hálás lennék. A komi határról pedig annyit,hogy nem akarlak titeket zsarolni. Egyszer volt és az is csak azért,hogy megnézzük mennyire érdekel titeket-összejött a várt mennyiség...Jó olvasást, és remélem mindenkinek eljutott a tudatáig, hogy mit akartam ezzel mondani....
Elég rövid, de ehhez szokjatok hozzá most már...
Ellie Williams szemszöge:
Már Párizsban voltam a reptéren. Izgultam. Vajon tényleg szeretem-e még Harryt? Vagy csak rosszul gondolom? Nem kellett volna talán szakítanom Georgevel? Ezek a gondolatok járkáltak a fejemben, és nem hagytak békén. Elvileg Harry ki jön értem a reptérre, de egy fél órája már várom, és nem veszi fel a telefont. Gondolom még horkol az ágyban. Nem baj, majd megvárom. Egész este nem aludhatott, ahogy én sem.
- Ajj Harry, vedd már fel... - Beszéltem magamnak egy jó 2 óra múlva. Tényleg elfelejtett, vagy csak alszik? Úgy döntöttem, hogy elindulok.
Harry Styles szemszöge:
- Nem találom Elliet....Biztos, hogy eljött? - Kezdtem el beszélni Stellaval.
- Igen, láttam, amikor felszállt a géppel, biztos, hogy ott van! - Mondta tipikus női hangon.
- Nehéz megtalálni, olyan kis pici, hogy elveszik a tömegben.
- Okés, igen, én is tudom, de ezt előtte ne mond. George is lepicizizte, és 4 órán át nem volt hajlandó vele szóba állni, amikor George nem sértésnek szánta.
- Hagyjuk most Georget.
- Okés, na de menny keresni, mert még azt fogja hinni, hogy nővel vagy!
- Okés...Szia! - Nyomtam ki a telefont, és csak akkor vettem észre, hogy 7 nem fogadott hívás volt Ellietől. Gyorsan felhívtam, de felesleges volt, mert megláttam kijönni a nagy épületből.
- Ellie! - Kiáltottam oda neki, de nem hallotta. Felhívtam.
- Szia! Hol vagy? Lassan 3 órája itt vagyok a reptéren... - Szólt bele szomorúan.
- Fordulj meg! - Mosolyodtam el féloldalas mosollyal. Megfordult. Én vagy 7 méterrel a háta mögött álltam.
- Harry! - Mosolyodott el. Gyorsan letettük a telefont, majd egymás felé kezdtünk rohanni. Én felkaptam az ölembe, és megforgattam, amin felnevetett, majd egy puszit nyomtam a homlokára.
- Szia...Kicsim... - Mosolyodtam el.
- Szia majom! - Mosolygott, majd felnevettünk. Letettem az ölemből, és csak akkor vettem észre, hogy még annál is kisebb, mint aminél gondoltam. Ezen elmosolyodtam, mert ez egy nagyon aranyos dolog. A derekánál fogva egy kicsit megemeltem, majd a lábamra állítottam, hogy legalább egy 10 centivel legyen magasabb.
- Megígérted, hogy nem hozod fel ezt a témát többet... - Mondta szomorúan.
- Ellie! Nekem nem kell magas lány!
- Bocsánat, hogy nem lehetek egy gyönyörű modell hosszú vékony lábakkal, és dögös kinézettel... - Szállt le a lábamról.
- Ellie! - Húztam vissza. - Én nem akarok magas lányt. Jó, lehet, hogy a magas lányok dögösek, de akkor én jobban szeretem a cuki lányokat. És örülök, hogy kicsi vagy. Bármikor át tudlak ölelni, amikor csak akarlak...És vagy úgy kb. 156 cm. Az annyira nem is kicsi. Pont jó. Annyi, hogy a többi 17 évesekhez képest kisebb vagy, de ez egyáltalán nem gáz! - Leheltem lágyan egy puszit az ajkaira.
- Tényleg így gondolod? - Nézett rám könnyekkel teli szemmel. A könnyek miatt a szemei csak úgy csillogtak, mint az égen a csillagok. Egyszerűen olyan gyönyörű volt, hogy azt nem lehet szóba foglalni.
- Tényleg! - Mosolyodtam egy fél oldalas mosollyal el, majd az arcát gyengéden a két kezem közé fogtam, és lágyan, de szenvedélyesen megcsókoltam. Ez annyira hiányzott már....
- Remélem megfelel....Vettem ki egy új szobát, mert az én szobámba csak egy egy személyes ágy volt. - Tettem le a bőröndjét az ágy elé.
- Igen, de nekem az egy ágyas is megfelelt volna...- Mosolygott édesen.
- Le akartál volna küldeni a padlóra? - Ráncoltam a szemöldököm. Felnevetett.
- Nem...Én aludtam volna akkor a földön. - Mosolygott.
- Én azt nem hagytam volna... - Karoltam át a derekát, majd egy puszit nyomtam a feje búbjára. - És akkor most együtt maradunk?
- Attól függ... - Húzott a vállán.
- Mitől? - Néztem rá értetlenkedve. Huncut, de dögös mosollyal kezdett mosolyogni, majd felém kezdett közeledni. Én engedtem magam, és hátrálni kezdtem féloldalas mosollyal.
- Mire gondolsz? - Kérdeztem, és megpróbáltam minél szexysebb lenni.
- Most ezt úgy mondtad, mint aki nem tudja... - Kezdte el a mellkasom vonalait piszkálni a mutató ujjával. Fogalmam sincs, hogy mikor távolította el a pólómat, de nem is érdekel.
- Hallani akarom az ajkaidból... - Súgtam szexysen a fülébe. A mosolyából olyan megkönnyebbült mosoly lett.
- Arra, amit veled csináltam elsőnek... - Nézett a mellkasomról fel rám. Ismét kezdtük a játékot, és ő előre, én meg hátra kezdtem lépkedni.
Ellie Williams szemszöge:
Kapva az alkalommal az ágy felé tolva őt, löktem le rá. Egy percre felnevetett, majd ismét rávetettem magam...
***
- Bejöhetek? - Hallottam meg apa hangját. Rohadt nagyot néztem. Hogy a fenébe kerülhetett apa ide? És honnan tudta, hogy itt vagyok? Felültem az ágyon, majd Harry felé pillantottam, aki csak vigyorgott.
- Egy perc apu! - Kiabáltam ki, majd kiszálltam az ágyból. A köntösömért igyekeztem, amit fel is vettem, majd oda dobtam az ágyban röhögő barátomnak a boxerét.
- Most úgy csinálsz, mint egy tini, akinek a szülei rájöttek arra, hogy lefeküdt a barátjával. - Nevetett.
- Szia apa! - Nyitottam ki az ajtót. - Hát te?
- Párizsban volt dolgom, és gondoltam megnézem a lányomat. Hallottam róla, hogy itt vagy, és benéztem...Szia Harry! - Intett az ágyban mosolygó fiúnak.
- Ti ismeritek egymást?
- Igen...Meg hallottam már róla...
- Oké, de most nagy baj, ha nem engedem, hogy begyere? - Kérdeztem, mire Harry, és apa is felnevetett. Én csak bele vertem a fejemet a falba, ezzel jelezve, hogy egy nagy idióta mind a kettő.
- Nem baj, de Harry fiam! Nem akarok még papa lenni... - Nézett apa szinte ölő tekintettel Harryre.
- Igen is uram! - Mondta katonásan Harry.
- Szia kicsim...És tényleg nagyon vigyázzatok...Érted? - Súgta apa, de Harry is meghallotta.
- Nyugi! Na szia! - Csuktam rá az ajtót, majd az ágyban nevető barátomra néztem.
- Hülye vagy... - Forgattam meg a szemeimet, majd visszabújtam hozzá az ágyba.
- Minek ez rád? - Vette le egy pillanat alatt a köntösömet. Felnevettem, és csak akkor vettem észre, hogy a boxere már a kezében van. - Ugye nem gondolta komolyan, hogy nem akar papa lenni? - Nézett rám ráncolt szemöldökkel. Nagy szemekkel, és ölő tekintettel bámultam rá. Felröhögött.
- Ajj utállak! - Vágtam a fejéhez egy párnát.
- Ugye szedsz tablettát?
- Szedek képzeld el! Amúgy akár hiszed akár nem Georgeval védekeztünk... - Vettem el a szekrényen lévő kis ajándék csokit, majd beleharaptam.
- Akkor mi is védekezzünk?
- Ne! Így jobb.. - Pirultam el, mire felnevetett.
- Nagyon szeretlek... - Mosolygott, majd egy puszit nyomott a fejem búbjára.
- Én is téged... - Mosolyogtam, majd szenvedélyes csókba kezdtünk.
