~Paperclip 5.fejezet

"Le akarsz feküdni vele?"

Sziasztok!:) Ez a rész eléggé perverzre sikeredett:) Nincs benne olyan rész, de még is perverz:) A következő részt nem tudom, hogy mikor lesz, mert mindjárt itt a szilveszter, holnapra még programom is lesz, meg minden, de mindent megteszek:) Amúgy elég kis össze csapott rész lett, de hát... Nem tehetek róla:) Jó olvasást:)
Egy kérdés: Kit szerettek jobban??:) Elliet, vagy Mirandát??:) Nekem nincs különösebben válaszom, de szerintem Ellie jobb:) A kérdés nem pont a fejezethez tartozott, mert ebbe nincs benne Miranda, de kíváncsi vagyok:D

'Szeretni semmi... Ha szeretnek, az már valami... Ha szeretsz, és szeretnek, az minden..."

- És akkor lenne kedved velem járni? - Kérdezte, amikor már befejeztük a csók csatát.
- Ez költői kérdés volt? - Kérdeztem. Felnevetett.
- Ez igent jelent?
- Igen.... De te híres vagy....
- És?
- És mi lesz, ha a Directionerek nem fognak engem szeretni.....
- Akkor is együtt maradunk... Meg nem hiszem, hogy nem szeretnének téged....Gyönyörű vagy, okos, kedves, és jó hatással vagy rám.... Amióta ismerlek 9 tantárgyból javítottam....Ééééés nem azért, mert rólad lestem dolgozatok közben.... - Mondta. Felnevettem.
- És a túrnék? Én nem bírnám ki, hogy ki tudja mennyi időre nem látnálak....
- Velünk jössz...
- Ja! És még apámat nem is említettem... Ha megtudja, hogy egy sztár a barátom, ki fog nyírni...
- Most miért baj neked ennyire, hogy sztár vagyok? Na és? Attól függ nekem is lehet ugyan úgy életem - Emelte fel a hangját. Megijedtem. Arca dühös volt, és lenézően nézett rám. Ilyenkor mindig elsírom magam, bár nem tudom, hogy miért. Lehajtottam a fejem, majd a zoknimat kezdtem fürkészni. Éreztem, ahogy a szemem bekönnyesedik, és eleresztettem egy könny cseppet. Amikor az a könny már az arcom közepén volt, letörültem, majd könnyes szemekkel visszanéztem Harryre. Az előbb említett személy arca még mindig nem változott, de amikor meglátta, hogy könnyezek, az arca hirtelen felenyhült, és megbánást lehetett rajta látni.
- Ell én....
- Talán igazad van.... Magas nekem ez, hogy veled járjak... Sajnálom... - Sírtam el magam, majd a szobámba igyekeztem fel. Meg sem vártam, amit akart mondni, de nem érdemlem meg őt... Összekuporodtam az ágyamon, majd full sötétben zokogni kezdtem.

- Ellie... - Nyitott be szerényen Harry, majd a fejét bedugta az ajtón, és körbenézett. Meglátott nagy nehezen a sötétben, majd leült mellém. Felkapcsolta az ágy melletti kis éjjeli szekrényemen a villanyt. Még így sem volt teljen világos, de legalább látott valamit. Lassan kibújtam a kucorodásomból, majd ránéztem.
- Én....Sajnálom... Nem gondoltam komolyan....
-Harry.... Menny el....
- Miért?
- Én kérlek rá....Hogy menny el....
- De miért?
- Mert igazad volt.... Kérlek menny el....
- De nem gondoltam ko...
- Menny el! - Emeltem fel a hangomat, majd tovább folytattam a sírást. Bólintott, majd még egy puszit nyomott a fejemre, és kiment....

Harry Styles szemszöge:

A könnyeimmel küszködve mentem ki, de nem akartam sírni. Most amikor mondtam neki, hogy: "Most miért baj neked ennyire, hogy sztár vagyok? Na és? Attól függ nekem is lehet ugyan úgy életem" akkor nem arra gondoltam, hogy a hírnévért van velem, ha nem arra gondoltam, hogy nem nagy szám, hogy sztár vagyok. Nem fogok ezért nem-et mondani. Istenem egy ilyen érzékeny nőszemélyt....Leszarom!!! Akkor is szeretem úgy, ahogy van! Sok mindent megtudtam róla.... Hogy nem tudja, hogy hány kiló, de nem is akarja tudni.....Hogy bármi áron belepasszírozza magát egy nadrágjába....Hogy van pattanása, és pár szeplője.....Hogy utálja a kis gödröcskéit a szeme körül, amikor mosolyog....Hogy azt hiszi magáról, hogy kövér, vagy hogy vastag combjai vannak...Utálja a gerince aljánál a gödröcskéit, vagy a hangját.....Elárul nekem olyan titkokat, amiket még senkinek sem mondott el....Nem tud elaludni egy csésze pohár, és a mackója nélkül... A macijának már közös nevet is adtunk. Vanessa lett, és Ness-nek becézzük. Megegyeztük 2 héttel ezelőtt, hogy ha esetleg lesz közös gyerekünk, Vanessának fogják hívni... Szóval ezek az apró kis dolgok... Ezek vele lettek születve, és ez teszi őt teljessé.

*Másnap este 6 körül*

Hiába próbáltam hívni, nem vette fel. Most éppen Alanhoz tartunk élő showba, és ahogy ismerem az előbb említett személyt, biztos fel fogja hozni Elliet.... Szegény....Azért meg fogom kérni, hogy ne parodizálja ki... Így is össze van törve miattam...

*

- Szóval Louis.... hallottuk, hogy szakítottatok Eleanorral, és most másik lány a fedélzeten....Stella?- Kíváncsiskodott azzal a tipikus egér fogaival Alan.
- Igen! - Nevetett Louis.
- Éééés...Komoly a dolog? Vagy is hivatalos?
- Igen!
- Na és....Védekeztek? - Mondta. A közönséggel együtt mi is felnevettünk.
- Igen! - Nevetett ismét Lou. - Nem azért, de isteni az ágyban. - Mondta, és mindenki ismét felnevetett.
- És ti srácok?? Például Niall... Neked már rég volt komoly kapcsolatod... Pár szemtanú szerint láttak téged, és egy fekete hajú lányt kézen fogva járni.... Igaz ez?
- Hát őm.... - Pirult el. Liam megpaskolta Niall vállát, majd felnevettünk.
- Zaynről, és Izauráról gondolom mindenki tud.... Na és Zayn! Hogy van a barátnőd?
- Jól, köszöni szépen! - Mosolyodott el Zayn.
- Figyelj Zayn! Itt a telefon számom! Ha esetleg szakítotok, akkor add oda ezt neki! - Nyújtott át Alan egy kis cetliz Zaynnek, amin a telefon száma volt. Fetrengtünk a röhögéstől.
- Liam...Neked most senkid sincs, hogy Stella Louval van.... Hogy tudtad te ezt feldolgozni?
- Hát....Elsőnek nehéz volt, és haragudtam Louisra, de aztán rájöttem, hogy Stella boldogabb Louisval.... Azóta nincs senkim - Mosolyodott el Liam... Már csak én maradtam.
- Harry, Harry, Harry... - Rázta meg a fejét Alan. - Te nem nyilatkoztál Ellieről... Miért nem? mert olyan kicsi? - Nevetett Alan, de én egyáltalán nem találtam nevetségesnek. Ell elsősorban azért utálja magát, mert nagyon kicsi. Kb. a melleimig ér.
- Hát Alan...Ez bonyolult....Még én sem tudom, hogy most mi van... - Mondtam, majd a képernyőn megjelent egy kép rólam, és Ellieről, ahogy éppen szájra puszit adunk egymásnak.
- Ezt hogy érted? Szakítófélben vagytok, vagy most kezditek el?
- Hát...Elvileg most kezdenénk el, deeeee.....fogalmam sincs....
- Ő nem szeret téged?
- Nem tudom.... Tegnap alaposan megbántottam egy dologgal... Ha lehet erről nem szeretnék beszélni... Szóval már úgy volt, hogy összejövünk, de mégsem.... Most fogalmam sincs, hogy szeret e még, vagy hogy egyáltalán szeretett is valaha. Ő csodálatos, gyönyörű, és a maga módján tökéletes. Nem találkoztam még olyan lánnyal akivel ilyen hamar megismerkedtem volna, mint vele... Okos is ráadásul.... No meg kis szerény, érzékeny, kedves, édes, aranyos, és imádni való... Sosem járna egy ilyen törékeny, gyönyörű lány, egy ilyen tökfilkóval, mint velem... - Mondtam, miközben a képernyőt bámultam.
- És akkor...Te szereted?
- Hát... - Pirultam, és mosolyodtam el, mire a fiúk lökdösni kezdtek, a közönség meg hangos ujjongásba.
- Hát srácok.... Köszönöm, hogy itt voltatok.... Sziasztok! - Köszöntünk el egymástól, majd indultunk haza.


Ellie Williams szemszöge:

Unatkoztam.... Már a gondolataim is unalmasak voltak, annyiszor átgondoltam ezt a Harrys dolgot. Kopogást hallottam...

- Ellie! Bejöhetek? - Hallottam meg Cindy hangját.
- Persze... - Szipogtam.
- Szia kicsim! - Ült le mellém, majd egy pohár teát nyújtott át, amivel sikerült egy halk nevetést kicsalnia belőlem.
- Láttad az Alan Carr showot?
- Nem...Mert?
- Volt szó rólad.
- Hogy...mi? - Néztem rá értetlenkedve.
- Nézd meg - Mosolyodott el, majd kiment. Elővettem a laptopomat, de vissza is tettem. Nem vagyok rá kíváncsi. Akármit is mondott rólam Harry, addig nem fogok kimenni az utcára, vagy nem fogok addig Tv-zni, vagy akármit csinálni, ahol hallhatom, vagy olvashatom mások véleményeit, ameddig le nem nyugszanak.

Csak ültem az ágyon, és a kutyáimmal játszadoztam, amikor kopogást hallottam az erkély felőli ajtóról. oda kaptam a fejem, de nem volt ott senki. Húztam a vállamon, majd tovább játszottunk, de ugyanúgy kis koccanásokat lehetett hallani. Már sötét volt, szóval félni kezdtem. A szobámat már csak a karácsonyfámon lévő villogók világították meg. Felkeltem az ágyról, majd óvatosan az erkélyhez igyekeztem. Vettem egy nagy levegőt, majd kiléptem az ajtón. Esett a hó... Idén decemberben ez az első hó...Körülnéztem, de senkit sem láttam.

- Pssszt....Ellie! - Hallottam meg suttogást, de nem láttam senkit. Megijedtem. - Ellie! Apud nem engedett fel! - Mondta, de még mindig nem láttam senkit. - Itt vagyok lent!
- Harry! Mi a fenét keresel itt?
- Hozzád jöttem!
- Minek?
- Hogy beszéljük ezt meg! Figyu... Nem tudom, hogy láttad-e az Alan Carr showot, de amit ott mondtam, teljes szívemből beszéltem!
- Nem néztem, de nem is érdekel... - Mondtam, majd felkapcsoltam a teraszon a lámpát, így most már legalább láthattam is. Sóhajtott, majd a ház melletti fára irányította a szemét. Az a fa közvetlenül a ház mellett volt, és kb 2-szer akkora mint a ház. Harry a fához közeledett, majd megkapaszkodott benne.
- Mit művelsz? - kérdeztem ráncolt szemöldökkel, de nem válaszolt. A fára kezdett mászni egyre magasabbra, és magasabbra. - Harry! - Emeltem fel a hangom, de már késő volt. A semmiből termett mellettem.
- Amúgy egy pulcsit igazán felvehettél volna... - mért végig.
- Nem fázok...
- De ez nem fázás kérdése... Meg fogsz betegedni, és én azt nem akarom....
- Nincs semmi közöd hozzám....
- Pedig van... - Közeledett hozzám egy féloldalas mosollyal.
- Fejezd be! - Mondtam, majd a kezemet karba tettem.
- Mit?
- Ezt!
- Ezt? - Közeledett még jobban felém, és már a keze a derekamon volt.
- Igen, ezt!
- Miért? Nem tetszik? - Mondta, és közben egy pillanatra sem tűnt el az a mosoly az arcáról.
- De, csak....Ajj! Gyűlöllek! - Csókoltam meg szenvedélyesen.


A nyelve át akart hatolni az ajkaim közé, de azért sem engedtem neki. Amikor már rájött azzal a csepp eszével, hogy direkt szívózok vele, elengedte az ajkaimat, majd felkapott a karjai közé, majd megpörgetett, amin felnevettem. Nyomott egy puszit a homlokomra, majd letett, és megcsókolt, de ezúttal nem próbálkozott a nyelvessel.


- Na de megyek cica... Rendben? - Nyomott egy puszit a homlokomra, majd menni készült, de nem engedtem neki.
- Maradj....
- Minek? - Mosolyodott el.
- Mert kenyér...
- Az finom...
- Höhö tudom.. Na de maradj....Kérlek... - Néztem azokba a gyönyörű zöldes kék szemekbe, és látszott rajta, hogy ő is maradni akar. - Látszik rajtad, hogy maradni akarsz! - Nevettem, miközben egy kicsit meglöktem.
- Na gyere! - Guggolt le, majd megragadta a térdem, és felemelt. Én persze a csípőmtől felfelé lógtam Harry hátán. Sikítozni kezdtem, és nevetni persze.
- Harry! Tegyél le, még mielőtt apám rá jön hogy itt vagy! - Nevettem, mire ő is felnevetett. Már bent voltunk, amikor letett az ágyra, de még így is csak az orráig értem neki, amin felnevetett.
- Ne nevess már! Annyira gáz, hogy ilyen kicsi vagyok! - Ültem le durcázva, majd a kezeimet karba tettem.
- Egyáltalán nem gáz... Jobban szeretem a kicsi lányokat...
- Na persze... Ezt csak azért mondod, hogy vigasztalj... Fogadjunk, hogy te mindig is egy gyönyörű, magas, hosszú lábú, szexy modellről álmodtál....És mit kaptál? Ezt a nyomorék rondaságot... - Néztem bele a Harry háta mögött lévő tükörbe.
- Te hallod egyáltalán mit beszélsz?
- Igen...
- Akkor nem gondolod komolyan... Elsőnek is....Igen, jobban szeretem a kicsi lányokat, mert bármikor meg tudom őket ölelni... Másodjára... Nekem nem kell se magas, se hosszú lábú, és se modell sem... Minden lány gyönyörű, és te vagy a vezetőjük... És miért lennél nyomorék? Mindened meg van, és ha még egyszer meghallom tőled azt, hogy ronda vagy, vagy bármelyik rokon értelmű szavát, én esküszöm, hogy szakítok veled.... Kurvára gyönyörű vagy! Fogd fel! - Állított fel, majd a keze a derekamra került, az enyémek pedig a nyakát ölelték körbe, majd szenvedélyesen megcsókolt.


Elmentem elsőnek én, majd ő zuhanyozni. Apuék szerencsére elmentek aludni, és nem tudják, hogy Harry itt van. Ültem az ágyamon a könnyeimmel küszködve, mert felmentem facebookra, és twitterre... Az egész internet rólam volt hangos... És 90%-ban azt írták a One Directiös oldalak a képemhez, hogy egy kibaszott kis kurva vagyok.... Gondoltam, hogy ez lesz... Próbáltam nem sírni, mert akkor Harry aggódni kezdett volna, és ezt nem akarom...

- Na? Mizu? - Jelent meg Harry a fürdőszoba ajtaja előtt. Egy fekete boxer volt rajta, annak a csípő része, ami gumis volt, fehér. Totál jól nézett ki, bár próbáltam a figyelmemet nem a kidolgozott testére irányítani. - Mi jót csinálsz? - Ült le hirtelen mellém, még mielőtt kiléphettem volna. Elolvasott pár üzenetet, majd szorosan magához ölelt. A könnyeimmel már nem bírtam, eleresztettem őket. - Ne sírj ezért... Majd lenyugszanak....Semmi gáz... Rendben? csak féltékenyek... Törődj azokkal, akik azt írják, hogy gyönyörű vagy... Rendben? - Kérdezte, majd eltávolodott tőlem, hogy a szemembe tudjon nézni. Enyhén megráztam a fejemet, majd lehajtottam a laptopot.
- Hát... Egy ideig biztos nem egyek ki az utcára - Mosolyodtam halványan el.
- De hogy is nem! Méghozzá holnap elmegyünk vacsorázni... Amúgy... Neked szerdán lesz a szülinapod...Igaz?
- Igen... Mert?
- Az jó, mert akkor már szünet lesz...
- Mert mikor kezdődik a szünet?
- Hétfőn még kell menni, bár nem fogunk semmit sem csinálni.
- Hát okés... - Mosolyodtam el, majd szorosan visszaölelt magához, és elterültünk az ágyon.
- Szeretlek cica... - Nyomott egy puszit a fejem tetejére.
- Én is szeretlek...Majom... - Nevettem.
- Majom?
- Igen... Mert mi legyél?
- Hát... Mondjuk maci, vagy... kandúr... - Nevetett.
- Még nem bizonyítottad, hogy kandúr vagy - Mondtam. Felnevettünk.
- Hát legyen - Mosolygott kanosan, majd éreztem, hogy a keze eltűnik a derekamról, és hogy lassan lehúzza magáról a boxerét.
- Harry... Ne...
- Hát rendben... De téged zavarna, ha én boxer nélkül aludnék? - Kérdezte, és már azt vettem észre, hogy a boxere a földön landolt. Hatalmasa volt neki. De komolyan... - Jól van.... maci leszel! - Nevettem, és értette a célzást, hogy azért lett maci, mert nagy van neki. Felnevetett, majd betakart mind kettőnket. Összekulcsolta a kezét az enyémmel, majd az ujjainkkal kezdtünk játszadozni...

*Karácsony előtt 5 nappal*

A szülinapom jól telt... Egy csomó ajándékot kaptam attól függ, hogy nem akartam semmit.... A legjobban Harryének örültem, ami egy szív alakú medál, amibe bele van vésve a neve aláírása. Neki is van, csak persze neki meg az én nevemmel... A Directionerek továbbra is bombáznak, de most már durva. Egyik lány "véletlenül" belém rúgott, amitől megzúzódott a kis lábujjam, de most már nincs bajom... Harry még nehezebben viseli, mint én. Nem veszti el a rajongókat, egyszerűen csak nem vagyok csak alig valakinek szimpatikus. Aggódok emiatt... Félek, hogy Harry szakítani fog velem ezért.... Na mind1... Egyenlőre nem akarok ezzel foglalkozni... Lesz, ami lesz, és Harry akárhogy is dönt, elfogadom a válaszát....
Apa egy hónapra elutazott, szóval a fiúk 80%-ban nálunk szoktak időzni, sokszor még aludni is. Apa még nem tud Harryről...Lassan el kéne mondani neki....Majd ha hazajön....Úgy is kénytelen vagyok Harryvel karácsonyozni, akkor....Majd elmondom neki.


Harry Styles szemszöge:

Ellie még fent volt, és aludt. A szülinapja óta nem aludt egy normálisat. El sem hiszem, hogy már 17 éves. Remélem elég sokáig együtt maradunk, akármit mondanak az emberek.... Nem ismerik őt.... Felkeltem, majd lementem a fiúkhoz. Liam a konyhába volt, Niall evett (nem meglepő) Zayn és Louis meg Tv-ztek. Jó, hogy Liam külön volt, mert beszélni akartam így is vele.

- Csa haver! - Paskolta meg a vállamat, miközben elvettem Nialltől egy szendvicset. Niall felállt, majd idegesen a tányérral együtt elrohant. Felnevettünk.
- Szevassz! Kérnék egy szívességet...
- Na mond!
- Szóval.... Ellievel lassan egy hónapja együtt vagyunk, de olyan, mint ha "csak barátok" lennénk. Érted.... Csak csók, és együtt alvás, de....Semmi több....
- Haver... - Tette a vállamra a kezét. - A lényeg... Le akarsz vele feküdni?
- Hát... Azt kéne... Tudod jól, hogy én rohadtul kívánom őt....
- És mi lenne a szívesség?
- Vidd el a srácokat estére....Olyan 4-től vihetnéd, és ha lehet, akkor ma otthon aludjatok... De ne szólj nekik... Nem akarom, hogy Louis féltékeny legyen, vagy hogy Zayn ezzel cukkoljon.... Rendben?
- Ok... Sok sikert hozzá! - Paskolta meg ismét a vállamat, majd leült a fiúkhoz

~Paperclip 4.fejezet

Furcsa álom az ördöggel

Sziasztok:) Elsőnek is szeretnélek titeket figyelmeztetni, hogy most már olyan részek lesznek, hogy...durvák...Vagyis szóval még durvábbak, mint a ~Határtalan szabadság blogomba, mert....szóval majd meglátjátok, szóval csak olyannak ajánlom, akik..értitek:) Persze most is ki lesz írva, hogy "18+", de akkor is:)
Körülbelül ennyi volt, amit le szerettem volna írni:) Jó olvasást!:)

"Ne feledd az első csókot, amely számon, s szádon égett, mert attól kaptad, aki  téged nagyon szeret"

*2 hónap múlva*

Harryvel jól el vagyunk.... Nem volt azóta se csók, se semmi, csak együtt szoktunk aludni, de még is szeretem... Eleanor és Lou szakítottak, és Stella, meg Liam is, és most Stella Louval van... Eleanor továbbra is barátunk maradt nekünk, és Louéknak is... Harryt még most is alig ismerem... Alig tudok róla valamit, de akkor is szeretem.... Nem tehetek róla.... Most december harmadika van, és éppen alszok...

- Szia Ellie! - Hallottam meg valaki hangját a sötétből.

- Őm...Szia? - Ráncoltam a szemöldököm Körülöttem nem volt senki, de egyszer csak felkapcsolódott a villany. Egy nagy tér közepén álltam, és a teret fák vették körül. 

- Szóval.... - Lépett a semmiből mellém egy magas, 30 év körüli srác. Megijedtem. Fekete köpeny volt rajta, aminek a belseje tűzpiros volt. Na meg fekete cucc, nagy gallérral-

- Ki vagy?

- Én a benned rejtőző ördög... Vagyis te vagyok.... A rossz éned megtestesítője... - Kacsintott majd eltűnt.

- És mit...Mit akarsz?

- Te ezt most nem gondoltad komolyan... Igaz?

- Mármint mit?

- Hogy idegen pasikkal csókolózol, és idegen pasikkal bújsz ágyba.... Ejnye, ejnye.... Gondolj csak bele, hogy apucikád mennyire csalódott lenne, ha ezt tudná.

- Nem vagyok már gyerek!

- Lehet... De mindenki gyerek a szüleinek... Nem lenne gáz, ha visszaküldene anyádhoz? Ééééés...Ezt még nem is tudtad.... Anyud nem azért küldött apádhoz, mert már rég láttad.... Ha nem mert van barátja, aki téged rühell, és hozzá megy....

- Mi? Neeem...Anya nem olyan....

- Ó igen? Kérdezd csak meg Mirandát.... Ő majd tájékoztat.... - Kacsintott, majd eltűnt. Én körbe néztem, de sötét volt már megint...

- Várj... Kérlek.... - Mondtam, majd futni kezdtem, de sehova sem haladtam.... Várj.... - Estem össze...Maaaaaaajd felébredtem.....

Harry még aludt mellettem... Sötét volt... Halkan felnyögött, majd szorosan magához ölelt.... Akkor jött rám a bűntudat... Igaza volt... Vagyis igazam volt....Harryt alig ismerem, és csak így vele alszok... Ki tudja, hogy meg akar-e gyilkolni, vagy bármi.... Gyorsan felpattantam, megfogtam a macimat, majd rohanni kezdtem a szobámba, ahol egyedül voltam... Hiába sötét volt, kénytelen voltam.... Bekucorogtam a felső ágyam sarkába, majd sírni kezdtem... Beszélnem kellesz Mirandával, de szerintem tagadni fogja.... Vagyis nem....A legjobb barátom! Csak megtudjuk beszélni....

Reggel Miranda nyitott be 6 körül a szobámba. Próbáltam úgy tenni, mint aki alszik, de csak ismer...

- Szia! - Pattant fel mellém...

- Mi van anyával...? - Tértem egyből a lényegre.

- Mi lenne vele?

- Anyával...Miért küldött ide?

- Mert régen láttad apádat...

. Hazudsz! Miért küldött ide?! - Emeltem fel a hangomat.

- ... Honnan tudtad meg?

- Egy álomból....

- Mi?

- Egy álomból! Süket vagy?! - Kiabáltam, majd mivel fel voltam öltözve, felpattantam, majd kiszaladtam...

Mentem volna ki az ajtón, de megakadt a szemem a másik ajtón. Egy kis résen belehetett látni. Harry volt az, és....Emilyvel csókolózott.... Akkor már nem bírtam ki, hogy ne mennyek el.... Rohanni kezdtem, ki a suliból, át a városon, stb.... Kellett keresnem valami jó kis helyet, bár nem ismerem Londont, szóval ez nehéz lesz...

Rengeteget sétáltam, és annál is többet futottam... Már este volt... A telefonomon 61 nem fogadott hívás, de pont nem érdekelt... Féltem, de nem akartam hazamenni. Végül egy nagy tavat találtam, aminek volt egy kis partja. Hideg volt, és a hó is esett. Rajtam meg csak egy nadrág, és egy pulcsi volt... Remek! Majd megfagytam, de akkor sem fogok visszamenni. Éhes voltam... Leültem a tópartra, majd a víz nézése közben gondolkozni kezdtem... Talán az "ördögnek" igaza van... Nem mondta, de azt gondolhatta, hogy Harry mással van...Péntek van, és ha holnap délután nem megyek haza, apa szív bajt fog kapni.... Nem gáz... Úgy is nemsokára megyünk haza Mirandával...

Hirtelen megint megcsörrent a telefonom... Ránéztem a kijelzőre, és Austin neve jelent meg.... Őt fel kell
vennem, mert ő sosem kényszerít semmire...

- Szia Ellie! - Ordibált bele, amin felnevettem.

- Szia!

- Baj van? - Változott a hangja aggódóra.

- Nem... - Hazudtam, és abban a pillanatban rám jött megint a sírás...

- Mi a baj? Őszintén! - Mondta, majd elmeséltem neki... Imádom a bátyámat... Nem is Miranda, hanem ő a legjobb barátom...

- Figyu... Gyere haza.... Apa nincs itthon, csak én vagyok, szóval apának meg sem kell tudnia...

- De nem tudom, hogy hol vagyok... - Néztem körbe. - Egy nagy tó, a várostól arrébb...

- Ja, azt tudom hol van.. 5 perc, és ott vagyok. - Tette le. Egy halvány mosoly jelent meg az arcomon.

4 perc múlva kocsi fékezését hallottam meg. Gondoltam Austin lehet az. Pár másodperc múlva megjelent mellettem, majd felkapott a karjai közé, és a kocsi felé vetette az irányt, majd kinyitotta az ajtót, és betett.

Út közben sokat beszélgettünk, és volt szó, az 1 hét múlva lévő szülinapomról is. Utálom ezt a témát.... Elég egy "Boldog szülinapot", de nem kell semmi ajándék...


Harry Styles szemszöge:


Már nagyon aggódtunk Ellie miatt... Én nem csókoltam vissza Emilynek, ő csókolt meg engem... EGyáltalán nem csókol olyan jól, mint Ellie...


- Figyu srácok... Én sajnálom.... - Törte meg a csendet Emily. Miranda felállt, majd idegesen kiment. Valamit    titkolhat... Vagyis gondolom... Felálltam, majd utána siettem, bár nem kellett annyira sokat mennem. Az udvaron volt, és a halastó előtti padon ült karba tett kézzel. Odasétáltam mellé, és csak akkor vettem észre, hogy könnyek potyogtak a szeméből.
- Mi történt Ellievel? - Ültem le mellé.
- Az anyukája...
- Mi van vele?
- Felszedett egy palit, aki utálja Elliet... Ellie nem tudott erről a paliról... Ellie anyukája elküldött engem, és Elliet ide... Hátha itt akar maradni Ellie, és akkor az anyja hozzámehet ahhoz az emberhez.... Nekem ezt Ellie anyukája elmondta, és megbízott vele, hogy próbáljam Elliet itt tartani...
- Ellie anyukája ilyen? - Ráncoltam a szemöldököm.
- Nem... Amúgy nagyon jó fej, de hát.... Azért ez egy pöppet csúnya dolog tőle.... Vagyis szerintem....
- Fura...
- Ellie nem rád haragszik.... Ha nem rám... Még soha életemben nem hazudtam neki....
- Akkor nem rám?
- Nem... Ha rád haragudna, nem küldött volna nekem üzenetet, hogy gyűlöllek...
- Írt neked üzenetet?!
- Igen.... Ha rád haragudna, neked is írt volna...
- Nem fog rád sokáig haragudni....
- Te azt honnan tudod? - Nézett rám könnyes szemekkel.- Harry! Te nem fogod fel! Ellienek én még sosem hazudtam, és még sosem haragudott rám, szóval nem tudom, hogy nála ez mennyi ideig tart....
- De én nem haragtartónak néztem.... Hiszen senkinek sem bírna ártani....
- Lehet... - Törölte le a könnyeit, majd a  telefonja csörgésére lettünk figyelmesek. Gyorsan előkapta, majd beleszólalt.


Beszélt pár percig, majd mosolyogni kezdett.


- Hívot Ellie bátya... Ott van Ellie... - Mosolygott, majd a bemondóra lettünk figyelmesek.
- Figyelem diákok! A holnapi tanítási nap, személyes okokból elmarad! - Mondta, aminek örülni kezdtünk. Bentről hangos éljenzés hallatszott meg, amin felnevettünk.
- Hol lakik Ellie? - Kérdeztem, már fent a szobájában.
- Ismered Austin Williamst?
- Igen...
- Na Ellie neki a húga...
- Tényleg?
- Igen... És ott lakik...
- Okés, akkor szólok a fiúknak, hogy nem velük megyek.... - Mondtam, majd elmentem nekik szólni.

*

Elliék hatalmas háza előtt álltunk. Már sokszor jártunk ott, hiszen Austin a spanom. Miranda elővette a zsebéből a kulcsot, majd benyitott. Ellie a konyhában csinált palacsintát, és nem volt szomorú.


- Szia Ell... - Lépett mellé Miranda szerényen.
- Szia - Mosolyodott el.
- Nem haragszol?
- Nem... De ha anya hív, én nem vagyok itthon - Ráncolta a szemöldökét, és enyhén bólogatott.
- Háhá! Alaposan leszidtad! Mi?
- Enyhén szólva... Szóval ideköltözök... Te nem akarsz maradni?
- De... anyuék úgy se bányák... Meg.... - Mondta volna tovább, de megcsuklott a szava, és nyelt egyet.
- Mit titkolsz már megint? - Nevetett Ellie.
- Van barátom... - Dünnyögte alig érthetően. Ellievel szakadtunk a röhögéstől.
- Jól vagy na! Neked is van barátod! - Dobta Ellienek az egyik kispárnát, ami mellette volt. Hirtelen abbahagytuk a nevetést.
- Nem is járunk...
- Na mind1... Szóval ha nem gáz, és vele fogok karácsonyozni.... Briannak hívják....Arról ugye tudsz, hogy apád Cindy családjával fog karácsonyozni.... Ugye??
- Igen...
- És hogy Austin meg a csajával...
- Igen, és arról is tudok, hogy én meg egyedül itthon - Mosolyodott el.
- De nem értem, hogy miért nem akarsz Cindyékkel karácsonyozni...
- Mert nem.... Amúgy is 6 éves korom óta egyedül karácsonyozok - Mosolygott.
- Akkor most velem fogsz! - Léptem közbe.
- Nem... Én itt fogok egyedül...
- Nem.... Te velem fogsz, és a családommal... Úgy is be akartalak mutatni anyáéknak....
- Harry.... Nem.... Nem fogok senkit sem zavarni karácsonykor...
- De egyáltalán nem zavarsz! - Léptem mellé, majd átöleltem, és egy puszit nyomtam a feje tetejére.
- Én léptem Brianékhoz... Hé Harry! Most anyukás leszek.... Csak óvatosan! Nem akarjuk még Mr.Wiliamst nagyapává tenni! - Rázta meg az ujját az orrom előtt Miranda. Én leültem a kanapéra.
- Őm.... Rendben....- Nevettem.
- Hülye! - Dobta vissza Ell a kispárnát Mirandának, aki egyből lelépett.


Megvártam, amíg Miranda elhagyja a házat, majd felálltam, és odasprinteltem Ellhez. Gyorsan felkaptam a karjaim közé, majd ugyanúgy gyorsan megpörgettem. Felnevetett.


- Neked van normális eszed, hogy csak úgy eltűnsz? - Ráncoltam a szemöldököm.
- Bocsi... - Hajtotta le a fejét, majd a nagy mosolyából nem maradt semmi. Leszállt a karjaimból, majd éreztem, hogy ezzel elszomorítottam. Kedvetlennek látszott. A tűzhely felé indult, majd megforgatta a palacsintát, közben odatett pudingot.


- Megtanítasz? - Lépte mellé mosolyogva.
- Fog menni?
- Ha te tanítasz, biztos - Mosolyogtam, majd egy puszit nyomtam az arcára.


Hát a palacsintákat sikeresen elbénáztam. Ell csak ült a pulton, és nevetett rajtam.


- Várj! Segítek! - Szállt le, majd megfogatta velem a serpenyőt, közben ő is fogta, majd a benne lévő palacsintát megforgattuk. - Te inkább kavard a pudingot! - Nevetett angyalian.
- Hogy a fenébe lehet egyáltalán ezt megcsinálni? - Ráncoltam a szemöldököm.
- Könnyen! - Nevetett. - Harry! Figyeld már! Kifut a puding!
- Szaladjak utána? - Néztem ráncolt szemöldökkel az ajtóra, majd csak azt vettem észre, hogy szakad a röhögéstől. - Mi az?
- A....a...a.. pppp....pudin....tt.te ....hülye! - Nevetett.

* 

Ellie Williams szemszöge:


A puding ehető lett végül.... És a palacsinta is... Vagyis fogjuk rá.... Most perpillanat ülünk a kanapén, és Tv-zünk, közben beszélgetünk. Austin a barátnőjénél alszik, apa pedig nem lesz itthon egész éjszaka, csak holnap dél körül jön, szóval Harry maradhat ameddig akar.

- Én... Szeretlek.... - Mondta hirtelen a semmiből, mosolyogva, amitől kilátszott gyönyörű fehér csillogó fogsora. Csillogó szemekkel néztem rá. Halkan felnevetett, és csak akkor jöttem rá, hogy viccelt. Éröltettem egy egy másodperces mosolyt az arcomra, majd enyhén bólogatni kezdtem.
- Nem viccelek... - Mosolyodott el. Erre nem tudtam mit mondani. Várta, hogy mit szólok hozzá, de csak az arcomat tudta fürkészni. Gondolom levette róla, hogy én is őt. - Bocsi, nem tudtam, hogy.... Te... Nem így érzel... - Húzott a száján. - De nekem mennem kell... - Állt fel, majd az ajtó felé indult, és amikor már majdnem kilépett, megfogtam a kezét.
- Várj... - Mondtam, majd rámnézett.
- Mi az?
- Őm...m...ma...maradj, ha....es...esetleg...szeretnél....
- Mi értelme lenne? - Jelent meg egy féloldalas mosoly az arcán. Elszomorodtam, és csak akkor esett le neki... Visszazárta az ajtót, majd levette a cipőjét, majd a kezével gyengéden közelebb húzott magához, majd szenvedélyesen megcsókolt...

- Szeretlek... - Suttogta.
- Szeretlek...

~Paperclip 3.fejezet

 "És akkor már mondhatjuk ezt az első csóknak?"

Sziasztok:D Közkívánatra ez hosszabb lett:) Eléggé....Lehet....Hogy a csókos rész egy kicsit "nyálas" azok a giffek, de nekem megtetszettek:) Jó olvasást, és szívesen fogadok komikat is!:)♥

Másnap reggel 7 körül ébredtem. Ránéztem az órarendemre, és tánc, és dráma lesz... Remek! Nem tudok táncolni... Vagyis lassúzni nem... A többiek már fent voltak, csak én voltam még kómás. Gyorsan összeszedtem magam, és mentem le az ebédlőbe reggelizni. Rántotta volt, amit szeretek. Leültem Eleanorék mellé, és azt vettem észre, hogy Louék közelednek felénk, és ezúttal 10 lábat láttam, de az a állítólagos Harry elvolt takarva. Lou leült El mellé, Liam Stella mellé, Niall meg mellettem foglalt helyet. Bár az emberek kezdtek Harry körül fogyni, ő elment, és még csak nem is láttam... Leült a szomszéd asztalhoz.

- Szerintem nem vett észre téged... - Húzott a vállán Zayn, majd befurakodott mellém.

- Beszélek vele... - Álltam fel, de Lou egyből leültetett. 

- Hagyd egy kicsit! Majd én megyek! - Állt fel Lou, majd odasétált Harryhez, és leült mellé, de szó sem volt rólam. Nem bírtam tovább, felálltam, majd odasétáltam hozzá.

- Őm...Szia... - Vakartam meg szégyenlősen a tarkómat. Louisval még mondott pár szót, majd rám nézett. Hirtelen a nevetés lefagyott az arcáról, és már csak az a.... olyan....olyan csodálatosan nézett rám...

Harry Styles szemszöge:

Nem gondoltam volna sosem, hogy ilyen az új lány. Teljesen elámultam benne. Totálisan beleszerettem, és meg akarom őt szerezni bármi áron.

- Hahó Styles! A földön vagy még? - Csettintett Louis az orrom előtt. - Már legalább 2 percre próbálunk észhez téríteni.

- Bocs... - Ráztam meg a fejem. - Szia! Harold Edward Styles vagyok, de csak Harrynek szólíts! - Álltam fel, majd egy egy puszit nyomtunk egymás arcára. Rohadtul jó illata volt... Olyan vattacukor, de nem volt befújva. Én csak álltam abban a helyzetben, mint amikor puszit adtam neki, és a haját szagolgattam.

- Jól vagy? - Nézett rám értetlenkedve.

- Hmmm?? - Húzódtam el tőle, mint ha mi sem történt volna.

- Beszélhetnénk? - Kérdezte. Én ránéztem Loura, hogy mennyen el. - Nem kell elmennie, csak egy kérdés... Van valami bajod velem?

- Mi? - Ráncoltam a szemöldököm.

- Van valami bajod velem, hogy durcáztál tegnap?

- Nem... Csak fáradt voltam... 

- Na persze! - Paskolta meg Louis a hátamat.

- Tényleg csak fáradt voltam... - Néztem Louisra, aki értette a célzást, és elment. - Nem akarsz leülni? - Mosolyogtam.

- Bocsi, de nem....

- Miért nem? - Szomorodtam el.

- Nem tudom... De nem tartom valami jó ötletnek...

- Kérlek..! - Néztem rá kiskutyusszemekkel, majd látszott rajta, hogy megadja magát. Elmosolyodtam, majd kihúztam neki a széket, majd leült.

- És, hogy kerülsz Londonba?

- Őm...Anya erőltette igazából ezt az utat. Apát sok éve nem láttam, és...Tudta, hogy hogy ha nyáron jövök, így se úgy se fogok eljönni. Így hát gondoltuk, most eljövök...

- És megbántad, hogy jöttél?

- Még 3 napja vagyok itt...Egyedül a barátom a baj...

- Ja! Bocsi... Nem tudtam, hogy van barátod...

- Nem, nincs.... Amikor idejöttem akkor szakítottunk.

- És...akkor...esetleg...talán....nem adnád meg...a telefonodat...?

- Mimet?

- Úr isten! Mi a fenét mondtam?! - Fogtam be a számat.

- Őm...

- Bocsi.... Nem adnád me....- Mondtam, de megálltam, mert belenéztem azokba a gyönyörű szemekbe.... Csak dadogni, és "Őőőőőm"-özni, és "Aammmm"-ozni kezdtem. Kicsit sem nézhetett hülyének, de hát nem tehetek róla. Totálisan oda vagyok érte.

- Harry! Jól vagy? - Ráncolta a szemöldökét, majd a kezét a homlokomra tette. Érezte, hogy lázas vagyok. - Forró a homlokod. Gyere! Mennyünk el a suli nővérhez...- Nyújtotta a kezét, amit örömmel fogadtam el, majd a nővérhez igyekeztünk.

- Szóval Harry... Kaptál láz csillapítót, és azóta nincs lázad. Ha esetleg még is rosszul éreznéd magad, gyere vissza. - Mosolygott kedvesen a nővér.

- Köszönöm! Viszlát! - Pattantam fel, majd mentem fel a szobámba.

 Egész délelőtt rosszul éreztem magam, szóval nem kellett bemennem órára, mondjuk most csak azt sajnálom, hogy nem lehettem Ellievel. Nagyon kedves, és gyönyörű lány. Meg akarom ismerni, és azt akarom, hogy az enyém legyen. Felmentem a szobánkba, és csodák csodájára,  lányok is bent voltak. Ahogy láttam felelsz vagy merszet játszottak. Louison már nem volt póló, Zayn már csak egy boxerben volt, Niallen minden volt, ahogy  Ellien is. Mirandán volt egy nadrág, meg fehérnemű. Eleanorról csak a zokni hiányzott, ahogy Stelláról is. Iazuráról hiányzott a nadrágja, és gondoltam én is beszállok már... Vagyis miért is nem? Ha vetkőzősen játszunk, akkor benne vagyok.... Hátha meglátom Elliet fehérneműbe, vagy esetleg.....Értitek.....

- Te is játszol? - Húzott le maga mellé Louis, majd pörgetett. Louis kérdez Ellietől. - Ellie!

- Felelek! - Mondta.

- Már csak 2-szer felelhetsz! 

- Rendben! Kérdezz!

- Ki a leghelyesebb pasi innen?

- Itt a zoknim! - Vette le egyből, szóval kicsit szégyelli a választ.

- Nem, az nem ér! - Mondta Louis, majd Ellie sóhajtott, és levette a pólóját. Mi hangos "Úúúúúú"-zásba kezdtünk. Én nem bírtam levenni róla a szemem. Hihetetlen csinos, és dögös volt. Már csak egy nadrág, és fehérneműk voltak rajta, de ha rajtam múlik, azok is lekerülnek róla.

- Okés, te pörgetsz! - Mondta Lou, majd Ellie pörgetett. Az üveg másik vége Eleanorra jutott.

- El! Felelsz, vagy mersz?

- Merek!

- Akkor...fogd meg Louis farkát! - Nevetett. Mi is felnevettünk majd Elre néztünk, aki levette a pólóját, majd pörgetett. 

- Hmmm...Ellie! - Mosolygott Eleanor sunyi mosollyal. - Felelsz, vagy mersz?

- Merek... 

- Szaladj át így az egész sulin! - nevetett El. Ellie magára nézett, és tudtuk, mi fog most következni. Kigombolta a nadrágját, majd vett egy nagy levegőt. Körbenézett, mivel mindenki őt nézte, majd megforgatta a szemeit, és lekerült róla a nadrág. Egy francia bugyi volt rajta. Zayn kezdett merevedni, amit én, és Lou észrevettünk, és csak röhögni tudtunk rajta. 

- Te pörgetsz... - Néztem végig Ellien, majd pörgetett. 

- Niall! - Mosolygott. - Mond rám azt, hogy csúnya!

- Nem!

- Akkor vedd le valamidet!

- Rendben! - Mondta, majd levette a pólóját, és pörgetett.

- Ez nem lehet igaz! Mindig én vagyok! - Emelte fel a hangját.

- Ugye tudod, hogy nem lehet már kiszállni? - Mosolygott kanosan Louis. 

- Most visszavágok.... - Mosolygott bosszús mosollyal Niall. - Csókold meg Harryt! - Mondta.

Ellie hirtelen felkapta a fejé, majd a szemöldökét kezdte ráncolni. 

- Nem!

- Miért nem? - Kérdezte Niall, majd mindenki őt kezdte nézni.

- Mert nem járok vele, meg amúgy is! Alig ismerem!

- De az nem akadály, hogy ne szeresd! - Vágott rá Louis.

- De ki mondta, hogy szeretem?

- Miért? Nem? - Kérdezte Zayn, Niall, Louis, és Liam kórusban.

- Fejezzétek már be! Csak ma ismertem meg!

- Csókold meg, és leszállunk rólad! - Mosolygott kanosan Zayn. Ráncolt szemöldökkel nézett rám, de tudtam, hogy ő is kb úgy áll hozzá a dologhoz, mint én. 

- Na? - Ráncoltam a szemöldököm. Végre meg akartam csókolni. 

Sóhajtott, majd közeledett hozzám. Én török ülésben ültem. Ő elém térdelt, majd a két kezét a vállaimra helyezte. Mélyen belenéztünk egymás szemébe, és láttam rajta, hogy csak az a baja, hogy nézik a többiek is. Szóval felpattantam, felkaptam az ölembe, majd kivittem a folyosóra, ahol szerencsére senki sem volt. Letettem, majd csak akkor vettem észre, hogy milyen kicsi. A kezem a derekára került, ő a nyakamat karolta át, amennyire már elérte. Érhetett nekem max a mellkasomig. Próbált lábujjhegyre állni, de semmi... A kezem lecsúszott a combja hátuljára, majd felkaptam, és a csípőm köré fontam. Nem bírtam magammal, megcsókoltam. Hihetetlen puha ajkai voltak, és rohadtul jól csókol. A nyelvem kitört a számból, majd végignyaltam az ajkain, közben hagyott nekem egy kis rést. Még senkivel sem volt ilyen jó csókom, mint vele. Minden egyes másodpercét kiélveztem, de ahogy láttam rajta, ő is. Vagyis remélem. Egy jó 10 perc csók csata után Louis zavart meg minket.

- Khm.... - Kopogott, amin mind a ketten megijedtünk.

- Nem látod, hogy dolgunk van? - Néztem rá lenézően. 

- Okés, de jöhetnétek már. 

- Ok, megyünk - Tettem le az ölemből, majd még egyszer utoljára végignyaltunk egymás nyelvein, amit mind a ketten egy kis mosollyal fogadtunk.

- Hmm.... Csak csók volt?! - Nevetett Zayn, amint beléptünk. 

- Egy dologban egyezzünk meg... Nem elmondani senkinek, a mai játékot...Rendben? - Nézett Ellie mindenkire. Mi csak bólogattunk, bár nem szívesen.

- Hány óra van? - Kérdezte Miranda.

- 16...

- Nekem focira kell mennem! - Szedte össze a ruháit, majd kiment. Ellie is összecuccolta a ruháit, majd kiment, én utána.

- Ellie! - Kiáltottam a folyosó másik végére, mert már ott járt, ott is a szobájuk ajtajában Intett, hogy nyugodtan mennyek, így hát mentem is, de sajnos mire oda értem, már fel volt öltözve.

- És akkor már mondhatjuk ezt az első csóknak?

- Nem...

- Miért nem?

- Mert ez más volt... Ez nem szerelemből jött hanem kényszerből...

- Ezt te sem gondolod komolyan.... Azért nekem sem ez az első csókom! Csak tudom, hogy egy lány mikor csókol kényszerből, vagy mikor szerelemből!

- Jó Harry! Akkor én meg szeretetből csókoltam!

- Nem! Te szerelemből csókoltál! - Dőltem hátra elégedetten egy puffra.

- Nem igaz! - Dobta nekem az egyik kispárnáját.

- De akkor is igaz! - Dobtam vissza, és "véletlenül" a seggére céloztam.

- Harry! Nem igaz! - Nevetett, majd a fejemhez vágta a párnát.

- Na igen? - Ragadtam meg a derekánál majd az ölembe húztam, és birkózni kezdtünk, amin persze nevettünk. Néha felsikított, de nem bírt velem. Nem csodálom. Egy kis törékeny nád szál lány, de még is imádom...

- Akkor lehet ez az első csók? - Nevettem, amikor már elértem, hogy én kerüljek felülre. Az két kezemmel lefogtam a csuklóját, majd a feje 2 oldalára szorítottam. A térdemmel a csípője 2 oldalán térdeltem. Ha valaki bejönne, biztos, hogy félreértené, hogy mit csinálunk.

- Hogy a fenébe bírtál legyőzni? - Nevetett.

- Lehetsz vagy....36 kiló...

- 35 vagyok, ki kérem magamnak! - Nevetett édesen.

- Ti meg mit csináltok?! - Nyitott be a szoba ügyeletes. Gyorsan leszálltam Ellieről, majd elpirulva felálltunk.

- Semmit, csak...játszottunk... - Húztam a vállamon.

- Na persze! Csak óvatosan! - Kacsintott, majd kiment. Felnevettünk.

- Tudok egy "titkos szobát". nincs kedved ma velem ma ott aludni? - Mosolyogtam.

- Nem! - Vágta rá egyből.

- Ne értsd félre - Ráncoltam a szemöldököm.

- Ja... Úgy igen... És hol van ez a szoba?

- Gyere! - Indultam kifelé, közben összekulcsoltam a kezét az enyémmel. Bementünk a raktárba.

- Ez a raktár. Még ágy sincs!
- De a raktár mögött, van egy folyosó! - Vettem elő a zsebemből a kulcsot, majd egy posztert arrébb sepertem. Mögötte volt egy ajtó. Egy hosszú folyosón végigmentünk, majd beléptünk a mi szobánkba. Ez már amúgy az északi szárnynak a padlására átnyúlik, de a tanárok nem tudnak róla, hogy nálam van a kulcs. Vagyis hogy nálam is van. Van összesen 15 szoba. Egy szobába egy francia ágy. Én mindig itt alszok, ahogy Louis Eleanorral, Liam Stellával, meg minden pár... Vagyis van olyan, aki csak barátjával alszik itt, mint pl én már aludtam Louisval, vagy most Ellievel... Ha ő azt mondja, hogy még nem járunk, hát legyen.... Így is úgy is járni fogunk, szóval.....

*

Ellie Williams szemszöge:

Éjszaka hajnal 1 körül vonult el mindenki aludni. Szerencsére Harry elmondása szerint a szoba ügyeletes ilyenkor már nem jár, de nekem vissza kéne mennem a macimért, mert ott hagytam, és anélkül nem tudok aludni, bár nem akarom, hogy tudja Harry, hogy macival alszok, vagy hogy félek a sötétben. Ő már aludt, de mivel sötét volt, nem mertem elmenni a macimért, így hát csak forgolódni tudtam.

- Mi a baj? - Hallottam meg egy fél óra múlva Harry hangját.
- Felébresztettelek? - Ráncoltam a szemöldököm.
- Nem, eddig is ébren voltam. Na de baj van?
- Nincs... - Hazudtam.
- Na! Mi a baj? - Ölelt szorosan magához.
- Ki fogsz nevetni!
- Nem foglak!
- A macim....
- Mi van vele?
- A szobámban van... És nem tudok nélküle aludni....És félek a sötétben... - Mondtam. Felnevetett. - Látod? Mondtam, hogy ki fogsz nevetni! - Húzódtam el tőle.
- Most azért nevetek, mert neked fogalmad sincs arról, hogy ez milyen édes dolog - Húzódott az arcára egy féloldalas mosoly, majd a hajamat betette a fülem mögé. Felállt, majd mielőtt megkérdeztem volna, hogy hova megy, kiment.

5 perc múlva visszajött a macimmal a kezébe. Egy szál boxerben volt amúgy Harry. Totál jól nézett ki. Kidolgozott kockás has... Nagyon ott van...

- Így megfelel? - nyújtotta át nekem a macimat, majd befeküdt mellém az ágyba.
- Igen, köszi! - Mosolyodtam el, majd szorosan magához ölelt. A szívem heves vágtába kezdett, és már csak attól féltem, hogy meghallja. Egy puszit nyomott a homlokomra, majd egymása karjaiban elaludtunk...

~Paperclip 2.fejezet

"Ki vagy te?!"

Sziasztok:D! Nem lett a legjobbxdd olyan fura lettxdd De azért komikat fogadok szívesen!:)  Jó olvasást!:)

"Nem lehetsz öreg, és bölcs ha sosem voltál fiatal, és őrült"

Megkajáztunk, elmentünk várost nézni, majd mivel éjfél lehetett, és kezdett csábítani a buli vágy, gondoltuk jobb, ha haza megyünk.

*

- Szia kicsim! - Fogadott apa a nappali közepén.
- Szia apa! - Öleltem át.
- Szia Ellie! Én Cindy vagyok! - Állt mellém egy apával egykorú körüli kedves, szimpatikus nő.
- Ő itt a barát nőm - Mosolygott apa, majd egy puszit nyomtak egymás ajkaira.
- Üdv Cindy! - Mosolyodtam el.
- Nyugodtan tegezhetsz! Sokat hallottam már rólad! - Ölelt át.
- Ő itt Miranda - Húztam magam mellé a bambuló barát nőmet.
- Szia Miranda! - Mosolygott Cindy, majd átölelték egymást.


Beszélgettünk még egy kicsit, majd úgy döntöttünk, aludni megyünk, hiszen holnap hétfő, és be kell mennünk a suliba. Már apciék elintéztek mindent, szóval...Már csak az órarendek kellenek... Remélem egy óráink lesznek Mirandával... Nem akarok olyan magányosan üldögélni. Nem szoktam nagyon merni barátkozni, de nem tehetek róla. Szerény vagyok, amit ki nem állhatok magamban... Utálom magam!


Másnap reggel 6-kor keltünk. Lezuhanyoztam, megmosakodtam, elrendeztem, amit el kell rendeznem, majd felkaptam az oldal táskámat. Apának van egy Audija  amit kölcsön adott nekem, azzal mentünk. Út közben rendesen megbámulták a kocsit, aminek Miranda persze örült, de én zavarban voltam. Nem akarom azt, hogy azt higgyék rólam, hogy apuci elkényesztetett kiscicája vagyok. Amikor pár fiú meglátta, hogy lányok ültek a kocsiban, megállítottak minket. Vagyis csak akartak, továbbhajtottam.


- Sziasztok! - Lépett mellénk egy elég helyes, kinézetre kedves fiú. - Will vagyok! Csak azt szeretném megkérdezni, hogy tiéd a kocsi?
- Őm...Szia... Nem, az apukámé. Csak most költöztünk egy időre ide, éééés... Kölcsönadta... - Dadogtam. Elmosolyodott.
- Hát...Szép darab - Mosolygott ismét. - Megtudhatnám a neved?
- Én Miranda vagyok! Ő meg Ellie! - Lépett közelebb Miranda.
- És? Újak vagytok ezek szerint... Igaz?
- Igen! - Bólintottunk.
- Nem kértek idegen vezetést?
- Nagyon jó ötlet! - Vágott bele a szavamba Mirranda, majd belekapaszkodott Will karjába, úgy mentek ők elöl, én meg hátul, amin csak nevetni tudtam.


- Éééés itt lenne az igazgatói iroda. A régi szép emlékek! - Nevetett. - Mindent megmutattam, de ha még kell valami, nyugodtan szóljatok! - Mosolyodott el, majd elment.


Mi beléptünk az igazgatóhoz, majd elintéztük a dolgainkat. Megkaptuk az órarendünket, és egy héten 8 óránk van külön. Még most bejárósok vagyunk, de úgy döntöttünk, hogy bentlakásosnak maradunk. Kíváncsi leszek...

Most kémia órám van, Mirandának pedig matek. Sajnálom szegényt! Mindig is utálta a matekot. Beléptem a terembe, és azt vettem észre, hogy minden szem pár rám szegeződött.


- Őm... - Szólaltam meg, de egy hang sem jött ki a számon. Csend volt. A csendet egy nagy fütyülés szakította meg, ami nekem szólt.
- Hé! Új lány! - Intett nekem egy barna hajú, gyönyörű lány. Odamentem hozzá. - Ülj le! - Mosolygott kedvesen. - Eleanor vagyok! Te meg....
- Szia! Én Ellie vagyok. - Ültem le, majd arra lettem figyelmes, hogy egy csapat fiú közeledik hozzám.
- Szia szépség! - Bökte meg valaki gyengéden a hátam. Megfordultam, és egy magas, feketés hajú helyes srác volt az. - Tye vagyok az! Te meg Allie...
- Őm...Ellie vagyok... - röltettem egy mosolyt az arcomra.
- Na? És hogy hogy ide kerültél? Nem mint ha me, örülnék neki, csak... Kíváncsi vagyok.
- Los Angelesből jöttem, 17 vagyok, ééééés....2 hónapig leszünk itt a barát nőmmel, Mirandával Londonba. - Mondtam, és abban a pillanatban bejött a tanár.
- Üljetek le! - Tette le a könyveit az asztalra. - Sziasztok! Mint tudjátok, új diák érkezett. Ő itt Ellie Williams! - Állított fel akaratom ellenére. Én csak egy halvány mosollyal fogadtam. - El kell ülnöd Eleanor mellől! Csak beszél, és beszél!
- Nem is! - Vágott rá El.
- Akkor úgy lesz, hoooogy.... Eleanor átül majd Niall mellé, Louis átül Zayn mellé, Harry meg majd melléd, ha egyszer nem lesz koncertjük suli időben.
- Őőő...Rendben?!
- De én szívesen maradok Ellie mellett! - Kezdett el durcizni El, amin felnevettem. A tanár mérges szemekkel nézett rá. Megadóan felállt, majd elcuccolt az egyik üres padra, ahol most elvileg Niallel ülnek.


Az óra elég unalmasan telt. Én csak inkább a térképet nézegettem, amit még adtak nekem a többiek a suliról....vagyis az északi szárnyat. Van északi szárny, ott vannak a normálisabbak. Van a déli, ott nem tudom, hogy kik vannak. A nyugati, és a keleti szárnyon vannak a szobák ahova fogunk költözni majd. Egy szobába 4 emeletes ágy van, vagyis 8-an beférnek oda. Eleanor meghívott engem, és Mirandát az ő szobájukba, mert ők csak hatan vannak. De nem azért, mert nem lehetnének többen, csak nem akartak senkit sem beengedni. Van még valami Stella, Izaura, és még nem tudom, hogy kik. Nem ismerem őket, de kíváncsi vagyok rájuk. Miranda ki fogja őket készíteni, bár a szobák szabályzatában nem láttam, hogy a szobatárs nem lehetne idióta. Egy szabály volt: Fiúk, és lányok egy szobában nem lakhatnak.


- Na, hogy tetszik a suli? - Kérdezte a semmiből előjött Will.
- Jó...Te bentlakásos vagy?
- Igen - Mosolyodott el. - Mos éppen hova tartasz?
- Ebédelni indultam... - Mosolyogtam.
- Én is oda megyek... - Mosolygott, majd együtt elindultunk az ebédlőbe.


Kihúzta nekem a széket. Ott ült Eleanor, Miranda, Tye, Én, és még kettő szőke lány. Gondolom ők lehettek Stella, és Izaura.


- Szia Ellie! - Köszöntek kórusban, amin felnevettek.
- Sziasztok! Gondolom ti vagytok Izaura, és Stella.
- Igen... Ő Stella, én Meg Izaura. - Mutatott elsőnek egy kicsit kisebb lányra, majd magára Izaura. Kedvesek voltak.
- Amúgy kik vannak a déli szárnyban?
- Ott vannak a Directioner lányok... Ennyi a különleges... Az északi szárnyban, ahol most mi is vagyunk, nincs Directioner lány, se fiú... A déli szárnyban pedig vannak Directioner lányok, és normális fiúk... - Mosolygott Eleanor. - Mondjuk én Directioner vagyok, de másképp. Én nem támadom le őket. - Pirult el.
- Ó igen? És hogy van Louis? Kezdte el lökdösni Tye. Felnevettünk.
- Miért Stella? Neked hogy van Liam? - Kérdezte Will. Ismét felnevettünk.
- Amúgy kik ők? - Értetlenkedtem.
- A One Direction nevű együttes... Liam, Louis, Niall, Zayn, és Harry.
- Éééértem.... - Mondtam.
- És amúgy Ellie! Neked most van barátod? - Kérdezte Tye, és abban a pillanatban eszembe jutott Mike, hogy nem hívtam fel, de biztosan keresett otthon, és anya szólt neki.
- Nincs... - Mondtam.


Harry Styles szemszöge:

- Hallottad a hírt? - Terelődött valahova ide a téma, miközben ültünk a kocsiba, és a suliba indultunk.
- Nem... - Húztam a vállamon.
- Jött 2 új lány. És az egyik melletted ül kémián....Meg minden közös órátokon.
- Most minek? Nem volt nekem jó Zayn mellett?
- És most én ülök Zayn mellett...
- Remek! Ki tudja mennyire lúzer a csaj...
- Haver! Nem ismered! Miért ítélkezel? - Nézett rám lenézően Niall.
- Akkor is! Most mért pont engem kellett az új lány mellé ültetni??
- Harry! Fejezd be! - Emelte fel a hangját Niall. Jellemző amúgy, hogy ki áll a lányokért... De talán igaza van...
- Rendben, bocs haver... - Forgattam meg a szemeimet. Hazaugrottunk a cuccainkért, majd mentünk be a suliba.


Ellie Williams szemszöge:


Mi közben felhívtuk apciékat, hogy hozzanak be ruhát... Már maradunk... Gondoltuk kimegyünk az udvarra kicsit. Jó idő volt, hát miért is ne? De kimentünk, és 5 perc múlva el kezdett esni az eső. Már délután nem volt tanítás, szóval ültünk a szobánkban. Én Miranda felett voltam az emeletes ágyon, mellettem Eleanor, alatta az egyik lány, Emily, é Stella meg Izaura alatt volt.

- Szia kicsim! - Lépett be egy fehér pólós fiú, rajta sötétkék, vagy fekete csíkokkal, és piros nadrágban volt. Eleanorhoz sietett, gondolom ő lehetett akkor Louis. Bejött egy másik srác is. Neki is barna haja volt. Ő Stellához sietett. Ő ezek szerint Liam lehet...
- Őm.. Sziasztok! - Lépett be szerényen egy szőke hajú srác. - Szia! - Niall Horan vagyok! - Fogott velem kezet.
- Én Louis Tomlinsonn vagyok, ő pedig Liam Payne! - Lépett mellém a csíkos pólós fiú, majd átölelt hülyén.
- Ő Zayn! - Mutatott Liam az ajtóban álló fekete rossz fiúsan kinéző helyes pasira. Egy szia t intettem neki, amit egy féloldalas mosollyal fogadott.
- Én Ellie Williams vagyok... - Mosolyodtam el. - Nem ti vagytok az a One Direction?
- De, mi vagyunk! - Mosolygott Niall.
- De nem 5-en vagytok?
- De, csak Harry most durcázik.
- Miért?
- Hát... Miattad...
- Mert? Mi rosszat tettem? - Ráncoltam a szemöldökömet.
- Mert hogy Harry melletted ül. - Mondta... Húztam a vállamon, majd tovább beszélgettünk.

*

Éjfél körül aludtunk el, de én éhes voltam. Felvettem egy csőgatyát, egy inget, belebújtam a papucsomba, majd elindultam le a harmadik emeletről a földszintre, ahol a konyha van. Amikor mentem a folyosón, lépteket hallottam meg magam mögül. Vagyis olyan osonós lépteket. Megfordultam, de nem volt mögöttem senki. Félni kezdtem... Amúgy is félek a sötétben, de most.... Egyre gyorsabban kezdtem menni, már szinte futottam. A konyhához át kell menni a kerten is, amibe bele fogok pusztulni. Én olyan 5 éves szinten vagyok amúgy. Kicsi vagyok, de nagyon, félek a sötétben, nem tudok a plüss mackóm nélkül aludni, és...Ennyi....De szerintem ez is elég... Hirtelen egy kezet éreztem meg a karomon. Megfordultam, de mivel sötét volt, nem láttam semmit, csak hogy világított egy zöldes kék valami. Felsikítottam, majd tökön rúgtam, és rohanni kezdett. Ő összeesett, és csak akkor vettem észre, hogy ez egy fiú volt, amikor tökön rúgtam.

- Vááárj... - Nyögte ki nagy nehezen. Megálltam, majd visszanéztem rá.
- Mit akarsz, és ki vagy? - Kezdtem el hátrálni, amikor nagy nehezen felállt.
- Nyugi... - Nyögte. - Nem készültelek bántani...
- Mit akarsz?! - Emeltem fel a hangom, miközben belevágtam a szavába, és mielőtt mondhatott volna bármit, elrohantam vissza a szobámba. Ő utánam, de sikerült leráznom, szóval nem látta, hogy melyik szobába megyek...

~Paperclip 1.fejezet

"Hihetetlen, hogy anya rá tudott beszélni erre!"

Hát íme az első rész:) Nem lett valami esemény dús, és jobb is lehetett volna, de egynek szerintem elmegy:) A szereplők, és a fiúk a következő, vagy az azutáni részben benne lesznek:) Jó olvasást!:)♥

"...A legjobb barátod nem engedi, hogy hülyeséget csinál...Egyedül..."

- Hihetetlen, hogy anya képes volt erre rábeszélni... - Terelődött valahogy ide a téma, miközben Miranda segített bepakolni. - Los Angelesből Londonba... És pont most... A félév közepén...
- Lehet, de az a legjobb, hogy én is megyek veled! - Ölelt át.
- Igen... Csak ez vígasztal...
- Hé! Én azt hittem, hogy örülsz, hogy megint láthatod apádat... Hiszen régen rengeteget jártál hozzá...
- Az 11 éve volt.... Nem tehetek róla... Rossz előérzetem van, és még Mikenak sem szóltam...
- Akkor hogy közlöd vele a hírt?
- Nem tudom...Mielőtt felszállunk a gépre felhívom... De 100%, hogy szakítani fog velem - Szomorodtam el.
- Szerintem annyira nem gáz...Londonba is biztos vannak helyes pasik... - Kacsintott.
- Ja, de még sem merek egyhez sem odamenni.
- Hé! Los Angeles legjobb pasijával jársz, több, mint 3 éve... Én a helyedben nem panaszkodnék...
- Tudod, hogy magasról teszek a külsőre... Tőlem lehetne vak is, csak igazából szeressen...
- És te is tudod azt, hogy engem sem érdekel túlzottan a külső, de azért jobb egy helyes pasi, mint egy.....nem helyes.... - Próbált normálisan viselkedni. Felnevettem.
- Készen vagytok? - Nyitott be anya.
- Igen! - Mondtuk Mirandával kórusban, majd megfogtuk a bőröndjeinket, és indultunk már a reptér felé

*

Elbúcsúztunk anyciéktól, majd felszálltunk a gépre. Mindenki hosszabb nadrágba volt, csak mi voltunk rövid nadrágba, amit nem értettem... Még sosem jártam Londonba, és őszintén megmondom, fogalmam sincs, hogy milyen.... Nem azért, mert hülye vagyok, mert nem vagyok az, csak....Egyszerűen nem tudom elképzelni.... Amikor még jártam apához, Párizsban lakott....Na mind1...Én minden csak pillanatban csak azt vártam, hogy mikor zuhanunk már végre le... Miranda persze csak röhögött rajtam, de én nem nagyon találtam viccesnek. Nyugtatott a tudat, hogy a csomagtartóban benne van Suzy, és Molly, bár fogalmam sincs, hogy ez hogy segít rajtam.

Leszálltunk a gépről, majd egy taxit hívtunk, miután elmentünk a bőröndjeinkért. Bepattantunk a taxiba, ölünkben a 2 kutya, majd mentünk apához, és a bátyámhoz, Austinhoz. Austin apcival lakik már 3 éves kora óta. Most 20 éves...Én meg 17, szóval anyci meg apci akkor váltak el, amikor én születtem.... A nővéremmel meg fogalmam sincs, hogy mi van.... 14 évesen elköltözött egyik barátnőjével, mert már anyával nem bírtuk elviselni, és azóta nem láttuk, de nem is akarjuk... 

Austin már kint várt az ajtó előtt. Kiszálltunk a kocsiból, és hatalmas szél támadt meg minket. 

- Azért nem rövidnadrágba kellett volna jönnötök! - Közeledett felénk, majd felkapott a karjai közé, és megpörgetett, amin felnevettem. Nyomott egy puszit a homlokomra, majd letett. - Szia Allie!

- Ellie vagyok! - Nevettem.

- De nekem az jobban tetszik, hogy Allie!

- Ellie vagyok, és ezt te is tudod jól! - Forgattam meg a szemeimet. 

Mirandával bemutatkoztak, majd felkapta a bőröndjeinket, és bevitte őket a házba... Hatalmas volt az a ház...

- Ellie! Neked a második ajtó balra, Miranda neked pedig a harmadik ajtó balra fent az emeleten. - Mondta Austin, majd igyekeztünk kíváncsian fel az emeletre.

- Hűűűű.... - Néztem egy nagyot. - 2 hónapra maradunk, nem 20 évre!

- Nem tudom hogy te hogy vagy vele, de én nem bánom! - Hallottam meg a szomszédból Miranda hangját. Felnevettem. 

Lecuccoltunk, és úgy döntöttünk, hogy városnézésre megyünk. Apci dolgozik, majd csak hajnalban jön... Amúgy menedzser, és most valami buli féleségbe van. Mi nem bánnyuk... Felvettünk egy hosszabb ruhát, majd úgy döntöttünk, hogy mivel este van, elmegyünk elsőnek vacsizni... Én gyors kaját kívántam, ahogy Miranda is, így Austin ajánlott egy Nado's nevű éttermet. Mi persze eltévedtünk. Jellemző rám! Mindig olyan szerencsétlen vagyok!

- Törpe! Szerintem eltévedtünk! - Nézett körbe Miranda.

- Eslőnek is: Nem mondod?! És mióta vagyok törpe?

- Ugyan! Lehetsz vagy 156 centi! - Nevetett.

- 153 vagyok! Ki kérem magamnak!

- Olyan kis cukika vaaagy! - Gügyögött.

- Gyűlöllek! - Forgattam meg a szemeimet.

- De tényleg! Érhetsz nekem a mellkasomig! Pedig én sem vagyok valami nagy!

- Ajj nem érdekel hogy kisebb vagyok, mint egy 12 éves! Leszarom! Nem tehetek róla!

- Nyugi már! Csak viccelek! - Bökött oldalba, majd már csak annyit veszünk észre, hogy nincs körülöttünk senki, és semmi, csak fák.

- Remek! Éhes vagyok! - Kezdett el szomorú lenni Miranda.

- komolyan? Neked csak ez a bajod? - Hangsúlyoztam a "csak" szócskát, majd gondoltam felhívom Austint.

*

- Nyugi, nem mondom el apának! De veletek tartok én is... Jót tesz a hírnevemnek, ha 2 dögös csajjal mutatkozok! - Mondta Austin, miközben beléptünk az étterembe. Minden szempár ránk szegeződött, bár nem tudtam, hogy miért. 

- Nem is vagyok dögöd! Bűn ronda vagyok! - Súgtam.

- Ha ha ha! Nagyon vicces vagy! Na üljünk le!

- Nem viccelek! Csúnya vagyok!

- Nem vagy az! - Vágta rá, majd leültünk, és enni kezdtünk. Én alig tudtam megenni egy fél gyrost....Utálom, hogy ilyen kicsi vagyok! A rondaságomról már ne is beszéljünk....