~Paperclip 4.fejezet

Furcsa álom az ördöggel

Sziasztok:) Elsőnek is szeretnélek titeket figyelmeztetni, hogy most már olyan részek lesznek, hogy...durvák...Vagyis szóval még durvábbak, mint a ~Határtalan szabadság blogomba, mert....szóval majd meglátjátok, szóval csak olyannak ajánlom, akik..értitek:) Persze most is ki lesz írva, hogy "18+", de akkor is:)
Körülbelül ennyi volt, amit le szerettem volna írni:) Jó olvasást!:)

"Ne feledd az első csókot, amely számon, s szádon égett, mert attól kaptad, aki  téged nagyon szeret"

*2 hónap múlva*

Harryvel jól el vagyunk.... Nem volt azóta se csók, se semmi, csak együtt szoktunk aludni, de még is szeretem... Eleanor és Lou szakítottak, és Stella, meg Liam is, és most Stella Louval van... Eleanor továbbra is barátunk maradt nekünk, és Louéknak is... Harryt még most is alig ismerem... Alig tudok róla valamit, de akkor is szeretem.... Nem tehetek róla.... Most december harmadika van, és éppen alszok...

- Szia Ellie! - Hallottam meg valaki hangját a sötétből.

- Őm...Szia? - Ráncoltam a szemöldököm Körülöttem nem volt senki, de egyszer csak felkapcsolódott a villany. Egy nagy tér közepén álltam, és a teret fák vették körül. 

- Szóval.... - Lépett a semmiből mellém egy magas, 30 év körüli srác. Megijedtem. Fekete köpeny volt rajta, aminek a belseje tűzpiros volt. Na meg fekete cucc, nagy gallérral-

- Ki vagy?

- Én a benned rejtőző ördög... Vagyis te vagyok.... A rossz éned megtestesítője... - Kacsintott majd eltűnt.

- És mit...Mit akarsz?

- Te ezt most nem gondoltad komolyan... Igaz?

- Mármint mit?

- Hogy idegen pasikkal csókolózol, és idegen pasikkal bújsz ágyba.... Ejnye, ejnye.... Gondolj csak bele, hogy apucikád mennyire csalódott lenne, ha ezt tudná.

- Nem vagyok már gyerek!

- Lehet... De mindenki gyerek a szüleinek... Nem lenne gáz, ha visszaküldene anyádhoz? Ééééés...Ezt még nem is tudtad.... Anyud nem azért küldött apádhoz, mert már rég láttad.... Ha nem mert van barátja, aki téged rühell, és hozzá megy....

- Mi? Neeem...Anya nem olyan....

- Ó igen? Kérdezd csak meg Mirandát.... Ő majd tájékoztat.... - Kacsintott, majd eltűnt. Én körbe néztem, de sötét volt már megint...

- Várj... Kérlek.... - Mondtam, majd futni kezdtem, de sehova sem haladtam.... Várj.... - Estem össze...Maaaaaaajd felébredtem.....

Harry még aludt mellettem... Sötét volt... Halkan felnyögött, majd szorosan magához ölelt.... Akkor jött rám a bűntudat... Igaza volt... Vagyis igazam volt....Harryt alig ismerem, és csak így vele alszok... Ki tudja, hogy meg akar-e gyilkolni, vagy bármi.... Gyorsan felpattantam, megfogtam a macimat, majd rohanni kezdtem a szobámba, ahol egyedül voltam... Hiába sötét volt, kénytelen voltam.... Bekucorogtam a felső ágyam sarkába, majd sírni kezdtem... Beszélnem kellesz Mirandával, de szerintem tagadni fogja.... Vagyis nem....A legjobb barátom! Csak megtudjuk beszélni....

Reggel Miranda nyitott be 6 körül a szobámba. Próbáltam úgy tenni, mint aki alszik, de csak ismer...

- Szia! - Pattant fel mellém...

- Mi van anyával...? - Tértem egyből a lényegre.

- Mi lenne vele?

- Anyával...Miért küldött ide?

- Mert régen láttad apádat...

. Hazudsz! Miért küldött ide?! - Emeltem fel a hangomat.

- ... Honnan tudtad meg?

- Egy álomból....

- Mi?

- Egy álomból! Süket vagy?! - Kiabáltam, majd mivel fel voltam öltözve, felpattantam, majd kiszaladtam...

Mentem volna ki az ajtón, de megakadt a szemem a másik ajtón. Egy kis résen belehetett látni. Harry volt az, és....Emilyvel csókolózott.... Akkor már nem bírtam ki, hogy ne mennyek el.... Rohanni kezdtem, ki a suliból, át a városon, stb.... Kellett keresnem valami jó kis helyet, bár nem ismerem Londont, szóval ez nehéz lesz...

Rengeteget sétáltam, és annál is többet futottam... Már este volt... A telefonomon 61 nem fogadott hívás, de pont nem érdekelt... Féltem, de nem akartam hazamenni. Végül egy nagy tavat találtam, aminek volt egy kis partja. Hideg volt, és a hó is esett. Rajtam meg csak egy nadrág, és egy pulcsi volt... Remek! Majd megfagytam, de akkor sem fogok visszamenni. Éhes voltam... Leültem a tópartra, majd a víz nézése közben gondolkozni kezdtem... Talán az "ördögnek" igaza van... Nem mondta, de azt gondolhatta, hogy Harry mással van...Péntek van, és ha holnap délután nem megyek haza, apa szív bajt fog kapni.... Nem gáz... Úgy is nemsokára megyünk haza Mirandával...

Hirtelen megint megcsörrent a telefonom... Ránéztem a kijelzőre, és Austin neve jelent meg.... Őt fel kell
vennem, mert ő sosem kényszerít semmire...

- Szia Ellie! - Ordibált bele, amin felnevettem.

- Szia!

- Baj van? - Változott a hangja aggódóra.

- Nem... - Hazudtam, és abban a pillanatban rám jött megint a sírás...

- Mi a baj? Őszintén! - Mondta, majd elmeséltem neki... Imádom a bátyámat... Nem is Miranda, hanem ő a legjobb barátom...

- Figyu... Gyere haza.... Apa nincs itthon, csak én vagyok, szóval apának meg sem kell tudnia...

- De nem tudom, hogy hol vagyok... - Néztem körbe. - Egy nagy tó, a várostól arrébb...

- Ja, azt tudom hol van.. 5 perc, és ott vagyok. - Tette le. Egy halvány mosoly jelent meg az arcomon.

4 perc múlva kocsi fékezését hallottam meg. Gondoltam Austin lehet az. Pár másodperc múlva megjelent mellettem, majd felkapott a karjai közé, és a kocsi felé vetette az irányt, majd kinyitotta az ajtót, és betett.

Út közben sokat beszélgettünk, és volt szó, az 1 hét múlva lévő szülinapomról is. Utálom ezt a témát.... Elég egy "Boldog szülinapot", de nem kell semmi ajándék...


Harry Styles szemszöge:


Már nagyon aggódtunk Ellie miatt... Én nem csókoltam vissza Emilynek, ő csókolt meg engem... EGyáltalán nem csókol olyan jól, mint Ellie...


- Figyu srácok... Én sajnálom.... - Törte meg a csendet Emily. Miranda felállt, majd idegesen kiment. Valamit    titkolhat... Vagyis gondolom... Felálltam, majd utána siettem, bár nem kellett annyira sokat mennem. Az udvaron volt, és a halastó előtti padon ült karba tett kézzel. Odasétáltam mellé, és csak akkor vettem észre, hogy könnyek potyogtak a szeméből.
- Mi történt Ellievel? - Ültem le mellé.
- Az anyukája...
- Mi van vele?
- Felszedett egy palit, aki utálja Elliet... Ellie nem tudott erről a paliról... Ellie anyukája elküldött engem, és Elliet ide... Hátha itt akar maradni Ellie, és akkor az anyja hozzámehet ahhoz az emberhez.... Nekem ezt Ellie anyukája elmondta, és megbízott vele, hogy próbáljam Elliet itt tartani...
- Ellie anyukája ilyen? - Ráncoltam a szemöldököm.
- Nem... Amúgy nagyon jó fej, de hát.... Azért ez egy pöppet csúnya dolog tőle.... Vagyis szerintem....
- Fura...
- Ellie nem rád haragszik.... Ha nem rám... Még soha életemben nem hazudtam neki....
- Akkor nem rám?
- Nem... Ha rád haragudna, nem küldött volna nekem üzenetet, hogy gyűlöllek...
- Írt neked üzenetet?!
- Igen.... Ha rád haragudna, neked is írt volna...
- Nem fog rád sokáig haragudni....
- Te azt honnan tudod? - Nézett rám könnyes szemekkel.- Harry! Te nem fogod fel! Ellienek én még sosem hazudtam, és még sosem haragudott rám, szóval nem tudom, hogy nála ez mennyi ideig tart....
- De én nem haragtartónak néztem.... Hiszen senkinek sem bírna ártani....
- Lehet... - Törölte le a könnyeit, majd a  telefonja csörgésére lettünk figyelmesek. Gyorsan előkapta, majd beleszólalt.


Beszélt pár percig, majd mosolyogni kezdett.


- Hívot Ellie bátya... Ott van Ellie... - Mosolygott, majd a bemondóra lettünk figyelmesek.
- Figyelem diákok! A holnapi tanítási nap, személyes okokból elmarad! - Mondta, aminek örülni kezdtünk. Bentről hangos éljenzés hallatszott meg, amin felnevettünk.
- Hol lakik Ellie? - Kérdeztem, már fent a szobájában.
- Ismered Austin Williamst?
- Igen...
- Na Ellie neki a húga...
- Tényleg?
- Igen... És ott lakik...
- Okés, akkor szólok a fiúknak, hogy nem velük megyek.... - Mondtam, majd elmentem nekik szólni.

*

Elliék hatalmas háza előtt álltunk. Már sokszor jártunk ott, hiszen Austin a spanom. Miranda elővette a zsebéből a kulcsot, majd benyitott. Ellie a konyhában csinált palacsintát, és nem volt szomorú.


- Szia Ell... - Lépett mellé Miranda szerényen.
- Szia - Mosolyodott el.
- Nem haragszol?
- Nem... De ha anya hív, én nem vagyok itthon - Ráncolta a szemöldökét, és enyhén bólogatott.
- Háhá! Alaposan leszidtad! Mi?
- Enyhén szólva... Szóval ideköltözök... Te nem akarsz maradni?
- De... anyuék úgy se bányák... Meg.... - Mondta volna tovább, de megcsuklott a szava, és nyelt egyet.
- Mit titkolsz már megint? - Nevetett Ellie.
- Van barátom... - Dünnyögte alig érthetően. Ellievel szakadtunk a röhögéstől.
- Jól vagy na! Neked is van barátod! - Dobta Ellienek az egyik kispárnát, ami mellette volt. Hirtelen abbahagytuk a nevetést.
- Nem is járunk...
- Na mind1... Szóval ha nem gáz, és vele fogok karácsonyozni.... Briannak hívják....Arról ugye tudsz, hogy apád Cindy családjával fog karácsonyozni.... Ugye??
- Igen...
- És hogy Austin meg a csajával...
- Igen, és arról is tudok, hogy én meg egyedül itthon - Mosolyodott el.
- De nem értem, hogy miért nem akarsz Cindyékkel karácsonyozni...
- Mert nem.... Amúgy is 6 éves korom óta egyedül karácsonyozok - Mosolygott.
- Akkor most velem fogsz! - Léptem közbe.
- Nem... Én itt fogok egyedül...
- Nem.... Te velem fogsz, és a családommal... Úgy is be akartalak mutatni anyáéknak....
- Harry.... Nem.... Nem fogok senkit sem zavarni karácsonykor...
- De egyáltalán nem zavarsz! - Léptem mellé, majd átöleltem, és egy puszit nyomtam a feje tetejére.
- Én léptem Brianékhoz... Hé Harry! Most anyukás leszek.... Csak óvatosan! Nem akarjuk még Mr.Wiliamst nagyapává tenni! - Rázta meg az ujját az orrom előtt Miranda. Én leültem a kanapéra.
- Őm.... Rendben....- Nevettem.
- Hülye! - Dobta vissza Ell a kispárnát Mirandának, aki egyből lelépett.


Megvártam, amíg Miranda elhagyja a házat, majd felálltam, és odasprinteltem Ellhez. Gyorsan felkaptam a karjaim közé, majd ugyanúgy gyorsan megpörgettem. Felnevetett.


- Neked van normális eszed, hogy csak úgy eltűnsz? - Ráncoltam a szemöldököm.
- Bocsi... - Hajtotta le a fejét, majd a nagy mosolyából nem maradt semmi. Leszállt a karjaimból, majd éreztem, hogy ezzel elszomorítottam. Kedvetlennek látszott. A tűzhely felé indult, majd megforgatta a palacsintát, közben odatett pudingot.


- Megtanítasz? - Lépte mellé mosolyogva.
- Fog menni?
- Ha te tanítasz, biztos - Mosolyogtam, majd egy puszit nyomtam az arcára.


Hát a palacsintákat sikeresen elbénáztam. Ell csak ült a pulton, és nevetett rajtam.


- Várj! Segítek! - Szállt le, majd megfogatta velem a serpenyőt, közben ő is fogta, majd a benne lévő palacsintát megforgattuk. - Te inkább kavard a pudingot! - Nevetett angyalian.
- Hogy a fenébe lehet egyáltalán ezt megcsinálni? - Ráncoltam a szemöldököm.
- Könnyen! - Nevetett. - Harry! Figyeld már! Kifut a puding!
- Szaladjak utána? - Néztem ráncolt szemöldökkel az ajtóra, majd csak azt vettem észre, hogy szakad a röhögéstől. - Mi az?
- A....a...a.. pppp....pudin....tt.te ....hülye! - Nevetett.

* 

Ellie Williams szemszöge:


A puding ehető lett végül.... És a palacsinta is... Vagyis fogjuk rá.... Most perpillanat ülünk a kanapén, és Tv-zünk, közben beszélgetünk. Austin a barátnőjénél alszik, apa pedig nem lesz itthon egész éjszaka, csak holnap dél körül jön, szóval Harry maradhat ameddig akar.

- Én... Szeretlek.... - Mondta hirtelen a semmiből, mosolyogva, amitől kilátszott gyönyörű fehér csillogó fogsora. Csillogó szemekkel néztem rá. Halkan felnevetett, és csak akkor jöttem rá, hogy viccelt. Éröltettem egy egy másodperces mosolyt az arcomra, majd enyhén bólogatni kezdtem.
- Nem viccelek... - Mosolyodott el. Erre nem tudtam mit mondani. Várta, hogy mit szólok hozzá, de csak az arcomat tudta fürkészni. Gondolom levette róla, hogy én is őt. - Bocsi, nem tudtam, hogy.... Te... Nem így érzel... - Húzott a száján. - De nekem mennem kell... - Állt fel, majd az ajtó felé indult, és amikor már majdnem kilépett, megfogtam a kezét.
- Várj... - Mondtam, majd rámnézett.
- Mi az?
- Őm...m...ma...maradj, ha....es...esetleg...szeretnél....
- Mi értelme lenne? - Jelent meg egy féloldalas mosoly az arcán. Elszomorodtam, és csak akkor esett le neki... Visszazárta az ajtót, majd levette a cipőjét, majd a kezével gyengéden közelebb húzott magához, majd szenvedélyesen megcsókolt...

- Szeretlek... - Suttogta.
- Szeretlek...