~Paperclip 8.fejezet

"Ellie! Kérlek ne tedd ezt velem!"

Sziasztok!:) Az előző résznél meg voltam veletek elégedve a hozzászólások miatt, és szeretnék most is!:) Jó érzés volt olvasni az engem dicsérő komikat, akármennyire is nem voltak igazak!:) Szeretlek titeket nagyon, és remélem ti is engem....Őm...Amúgy nem kérek majd Georgere negatív komikat, mert én szeretem őt, csak nem annyira mint Harryt majd, és nem ő tehet majd a történtekről:) Szóval szeretném még egyszer megköszönni, és a következő részben lesz egy nyeremény játék:) Ja! És csak akkor lesz kövi rész, ha összegyűlik az 5 komi!:) Jó olvasást!:)

Egy kérdés: Mit gondoltok Ellieről??.3

[Képen Ellie és George, csak úgy mondom:3]

"A mi sorsunknak vége lett, mond ki bátran: Ég veled!"

Ellie Williams szemszöge:



Meglepődtem. Azt hittem George feladja... Jó, bevallom rohadt helyes, hihetetlen édes, aranyos, és cuki, de akkor is Harry nekem az igazi....Vagyis remélem...Ránéztem Harryre, aki akarata ellenére bólintott egyet. Felálltam, majd egy mosollyal leírtam neki a számom.



- Köszi! - Mosolygott, majd elment. Közben Harry felállt, és összekulcsolta a kezét az enyémmel.
- 7 óra van....Lassan mehetnénk készülni, meg minden....Mondjuk a ruhád neked jól van, de nekem nem....Meg gondolom kicsit igazítani akarsz magadon, nem mint ha így nem lennél tökéletes! - Nyomott egy puszit a fejemre, majd mentünk haza...

*

- Mert mi a fasz bajod van így a hajaddal? - Emelte fel a hangját Harry.
- Az, hogy bármit is csinálok vele, bűn ronda vagyok! - Mondtam. Már kínjában szakadt szegény a röhögéstől.
- Add ide! - Vette el tőlem a hajsütővast.
- Nem!
- Miért nem?
- Mert!
- Nem bízol bennem? - Kérdezte, és ezzel a mondattal megfogott. Sóhajtottam, majd engedtem, hogy a hajamat bóklássza.
- Csukd be a szemed!
- Nem!
- Nem bízol bennem? - Kérdezte, majd ismételten sóhajtottam, és becsuktam a szemem.



- Voálá! Kész van Harry Styles, csak lányba! - Nyomott egy puszit az ajkaimra.
- Most már megnézhetem?
- Igen! - Mondta, majd kinyitottam a szemem. Egy féloldalas mosollyal kezdte igazgatni.
- Na! Hadd nézzem! - Fordultam a tükör felé. Nagy gyűrű göndör fürjei voltak, és meseszépen nézett ki.
- Hűűű... - Suttogtam.
- Szép...Mi?
- Igen....Köszönöm! - Mosolyodtam el, majd lágyan, de szenvedélyesen megcsókoltam.


Indítsd el:

***

A buli egyszerűen fantasztikus. Elég sokat piáltunk, és pár perc, és eljön a pillanat. Pár perc múlva 2012 lesz. Kimentünk az utcára, mint mindenki más, majd a pillanatot vártuk. Rengetegen voltak. Vagy 5000-en biztosan. Mi testőrrel tudtunk csak kijutni, és egy 5 méteres helyet hagytak nekünk. Mármint a lányoknak, és a 1D-nek.

- 5...4...3...2...1... Boldog új évet! - Ordította a tömeg, köztük mi is. Mindenkinek boldog új évet kívántam, kivéve még Harrynek.

- Boldog új évet szerelmem! - állt elém mosolyogva Harry.

- Neked is! - Mosolyogtam, majd egymás ajkaira tapadtunk.

És akkor....Akkor meghallottam egy olyan mondatot, amit nem kellett volna...A könnyeim lassan folyni kezdtek, és átfolytak a barátom arcára...

- Ne foglalkozz vele... - Simogatta meg az arcomat, de nekem ez így nem megy....Én nem akarok úgy élni, hogy a Directionerek gyűlölnek....

- Harry.... - Mondtam, de megcsuklott a szavam.

- Mi az? - Ráncolta a szemöldökét. Ránéztem, majd pár másodperc alatt megértette.... - Ugye nem?

- Sajnálom...

- Ne! Kérlek ne!

- Harry! Nem tudok mit csinálni....

- Ellie! Kérlek ne tedd ezt velem!

- De akkor még is mit csinálhatok? Amióta együtt vagyunk, csak utálkozást kapok, ez alól kivétel a mai plázázás! Sajnálom! És köszönöm, hogy megmutattad nekem, milyen az igaz szerelem...Sosem felejtelek el...  - Kezdett el patakokban folyni a könnyem. 

- Kérlek.... - Nézett rám könnyes szemekkel. Jobban sírni kezdtem. - Kérlek Ellie ne sírj! Attól csak én is sírni kezdek! És ne foglalkozz velük! Én szeretlek, te is szeretsz, és csak ez a lényeg!

- Harry! Soha senkit sem szerettem úgy, mint téged! De nem mindig lehet egy kapcsolatnak Happy End a vége.... - Sírtam, és addigra már mindenki csendben minket nézett. Csak vakuk kattogását lehetett hallani.

- De én szeretlek... - Kezdett el folyni sűrűn a könnye.

- Semmit sem ér, ha nem nem tudják elviselni... - Mondtam. Mosolyogtam egyet, hogy ne így lásson elmenni,  de nem bírtam tovább. Elsírtam magam, majd elrohantam...

***

1 hét telt el a Harryvel való szakításunk után. Mondanom sem kell, hogy még mindig mi vagyunk benne minden újságban, és a youtube-re is felkerült a beszélgetésünk, és nem kevesen nézték már meg. Rettenetesen fájt, amit tettem, de muszáj voltam megtenni. Nem veszítheti el értem Harry a hírnevét. Azt nem engedném. A kanapén ülve kisírt szemekkel kapcsolgattam a TV-t, és akkor jutott eszembe a nyaklánc, amit  Harrytől kaptam. Nem akartam levenni, de muszáj voltam. A Directionerek még azt hinnék, hogy kamu szakítás volt, ha meglátják rajtam. Remélem már Harry levette. Kint erősen esett az eső, és sötét volt. Vagy is félig meddig. Kikapcsoltam a TV-t, jobban bebugyoláltam magam a rajtam lévő puha plédembe, majd a dohányzó asztalt kezdtem bámulni.

Austin Williams szemszöge:

Nem bírtam így ránézni Elliere. Azért csak a húgom. Kéne neki szerezni egy pasit, akkor biztos jobb kedve lenne. Majd ha Miranda egyszer végre haza tolná a képét, akkor majd ő besegít. 2 hete nem láttuk, mert a barátjával van, hogy is hívjákkal. Csengettek. Reménykedtem benne, hogy Miranda az, de nem ő volt.

- Szia George! - Köszöntem.

- Helló! Őm...Ellie itthon van? - Kérdezte.

- Igen! Ott van a kanapén! - Mutattam a kanapéra, majd beengedtem. Leült mellé, majd simogatni kezdte a hátát. Ő lesz  befutó....Boldoggá teszi Elliet....

George Shelley szemszöge:

- Szia! - Mosolyogtam, amikor kinyitotta a szemét, és rám nézett. Egy halvány mosoly jelent meg az arcán. - Hogy vagy? - Kérdeztem, de csak elsírta magát. - Ne sírj... - Bújtam be mellé, majd szorosan magamhoz öleltem, és egy puszit nyomtam a feje tetejére. - Minden rendben lesz... - Suttogtam.

- Nem lesz....Elvesztettem életem szerelmét az emberek miatt.... Nem....Ezt nem kenhetem rájuk....

- Tudod annyira édes az a kis érzékeny, teljes szívből tiszta lelked... Senkinek sem mernél ártani... - Mosolyodtam el, majd feláll, felkaptam az ölembe, majd felvittem a szobájába. Letettem az ágyra, majd a szekrényébe kezdtem turkálni. Nem is kell mondnom, hogy találtam pár tangát, azoknál mindig felnevettem, ő meg mosolyogva a szemét forgatta.

- Mit keresel? - Kérdezte.

- Ruhát! - Mondtam, majd a kezébe nyomtam még azt, amit tőlem kapott.

- És mit csináljak vele?

- Vedd fel! Elviszlek vacsorázni! 

- Nem hiszem, hogy jó ötlet....Még mindig rólam hangos a világ...

- És azt várod, hogy ez magától elmúljon? Ők nem fognak addig le szállni rólad, amíg nem mondod meg az igazat...

- Lehet hogy igazad van.....

- Lehet?

- Akkor valószínű! - Nevetett angyalian.

- Na menny! Öltözz fel! - Mosolyogtam, majd a fürdőszobája felé indult. Bement, én meg a tarkómon összekulcsoltam a kezem, és háttal lehuppantam az ágyra. Totálisan beleszerettem..

Harry Styles szemszöge:

- Hova mész haver? - Kérdezte Lou. Gondolom a rózsa lepte meg a kezembe.

- Elliehez...

- Minek?

- Szeretném megbeszélni vele a dolgot....Én még mindig szeretem...

- Lehet, hogy szereted, de ni van, ha ő már nem?

- Most le akarsz beszélni róla?

- Nem, csak azt mondom, hogy legyél meglepetés neki. Ne csak úgy állíts be, ha nem csinálj is valamit érte...

- És még is mit?

- Írj neki egy dalt, vagy bármi! Csak az a lényeg, hogy legyen megint beléd szerelmes, és a Directionerek is értsenek meg! - Jelent meg Liam.

- Igaza van! - Tette a kezét a vállamra Niall.

- Segítettek? - Néztem rá a 3 fiúra. Zayn még mindig aludt.

- Igen... - Mosolyodott el Liam. Letettem a rózsát az asztalra, majd csak akkor jutott estembe a nyaklánc. Gyorsan ránéztem a nyakamra, és még szerencsére mindig ott lógott. Akárhányszor ránézek arra a nyakláncra, hirtelen elmosolyodok. Gondolni se tudnék rá, hogy Ellie nem lehetne az enyém, vagy még rosszabb....Mással lenne...Mondjuk nem kizárt, hiszen gyönyörű, édes, és okos...Még szép, hogy minden pasi oda van érte, köztük George is.



Ellie Williams szemszöge:



Felvettem azt a ruhát, meg azokat a kiegészítőket, amikor tőle kaptam, és kénytelen voltam a szemüvegemet is felvenni.



- Mehetünk? - Ölelt át.
- Én készen vagyok... - Mosolyogtam, majd ránéztem a nyakláncomra. Sóhajtottam, majd levettem magamról, és az ágy melletti éjjeli szekrényemen lévő kis ékszertartóra tettem, ami direkt erre a célra volt használva, bár még sosem vettem le azt a nyakláncot. Összekulcsolta George a kezét az enyémmel, majd mentünk.

***

- És a fiúk nem fognak szólni, hogy haza viszel? - Ráncoltam a szemöldököm.
- Nem...Csak ki fognak nevetni, hogy csajozok, vagy mi van? - Mondta. Felnevettünk.

- Na látod amúgy....A fotósok is leszálltak rólad....Vagy is remélem... - Nézett körül. Sóhajtottam, és érzékelte, hogy ezzel most eszembe jutott Harry. A szemembe könnyek gyűltek, és éreztem, hogy nem bírom ki, hogy ne engedjem el őket. - Ne sírj.... - Ölelt szorosan magához, majd vakuk villantak a szemembe. Elhúzódtam Georgetől, majd próbáltunk túl jutni a nagy tömegen. Én közben a könnyeimmel küszködtem, de mindenki tudta, hogy Harry miatt sírok. Remélem nem leszek megint ezzel az újságban....Harryvel szakítottunk, és nem akarom, hogy azt higgyék az emberek, hogy még mindig szeretem. George próbált eltakarni, de semmit sem ért. "Ti jártok?" "Igaz az esküvő?" "Tényleg megcsaltad Harryt?" Utálom ezeket a kérdéseket! Hogy a rohadt kurva életbe lennék képes megcsalni most úgy őszintén?! Na mind1... Mentünk, a fotósok követtek, amikor csak azt vettük észre, hogy egy másik fotós csapat gyülekezett velünk szemben, és valakit nagyon fényképeztek, bár nem annyira, mint engem....Csak azt látom meg, hogy egy göndör fürtű fiú nagy nehezen kibújik a tömegből, és felém közelít. Harry volt az.....