~Paperclip 11.fejezet

"Egyesek belépnek az életünkbe, majd hamar távoznak...Mások maradnak egy darabig, lenyomatuk ott marad a szívünkben, és mi már sosem leszünk pontosan olyanok, mint azelőtt....De nem ebben a mesében!"

Sziasztok!:) Most már valószínű, hogy leszek, de 50% csak:) de örülök hogy legalább nem 0%:) Nagyon hiányoztatok nekem, és remélem olvasni fogjátok ezután a blogjaimat is:) Nagyon szeretlek titeket, jó olvasást!!xx

"Egyesek belépnek az életünkbe, majd hamar távoznak...Mások maradnak egy darabig, lenyomatuk ott marad a szívünkben, és mi már sosem leszünk pontosan olyanok, mint azelőtt....De nem ebben a mesében!"

Ellie Williams szemszöge:


Kicsit meghatott ahogy Harry csak úgy elment, de nincs bűntudatom. Majd túl lép rajtam. Keres egy barátnőt, a fiúk átsegítik ezen a korszakán, vagy épp a Directionerek. Na mind1..Én most boldog vagyok Georgevel, és nekem már csak ez számít.


- Sziasztok! - Köszöntek a fiúk, majd egyesével átöleltek engem, és a fiúknak is köszöntek.
- Őm...Harry nagyon haragszik rám? - Vakartam szégyenlősen a tarkómat.
- Nem...Egyáltalán nem....A Directionerekre haragszik egy kicsit, téged szeret.... - Mosolygott kínjában Liam.
- De akkor inkább rám haragudjon, mint a DIrectionerekre. Nem ők tehetnek róla, hogy szakítottam vele....
- Union J, és Ellie Williams! Ti jösztök! - Nyitott be egy 30 év körüli férfi.



ELköszöntünk a 1D-től, majd mentünk le a színpadra. Elég nagy sikongatás, meg tapsolás várt minket, de nem nagyon hallottam, hogy engem szidnának bármiért is. Linda felállt a helyéről, majd köszöntött bennünket. Mi leültünk egy kanapéra, Linda meg az eredeti helyére.


- Sziasztok! Örülök, hogy megint látlak titeket! - Mosolyodott el. - Na és? Hogy vagytok?
- Jól, köszönjük - Mosolyodtak el a fiúk.
- Na és te Ellie? Mi újság veled, és Harryvel?
- Semmi...De ezt már szerintem Harry elmondta az előbbi interjúba... - Ráncoltam a szemöldökömet.
- Csak annyit mondott, hogy szakítottatok...De ezt már amúgy is mindenki tudja. Mást nem akart nyilatkozni.
- Szakítottunk...Ennyi....
- És a One Direction fanjai, vagy is közismert nyelven Directionereit okolod emiatt?
- Mi? NEM! Egyáltalán nem az ő hibájuk! Biztos én sem örülnék annak, ha a kedvenc férfi sztáromnak lenne barátnője...
- És te is fenyegetőznél?
- Nem... Én rá sem mernék írni....
- Ezt hogy érted?
- Szerény típus - Húzott a vállán George, mire mindenki nem tudom miért, de tapsolni és ujjongani kezdett.
- Értem! És mi a véleményed a Directionerekről Ellie?
- Igazából aranyosak. Szeretem őket, még ha ők nem is szerettek engem, hiszen a One Direction mindent nekik köszönhetnek. Nélkülük sehol sem lennének most.
- Hogy hogy szereted?
- Miért ne szeretném?
- Hát...Csak...Hogy...Ne értsd félre, nem Taylor Swiftet akarom lenézni, de ő nem nagyon rajongott értük...
- Figyelj Linda....Én nem vagyok Taylor Swift....Én Ellie Williams vagyok...
- Jó, jó, értem, bocsánat! - Mosolyodott el. Én viszonoztam a mosolyt. - És akkor most te....És George...Igazak a pletykák?
- Igen....Pár napja együtt vagyunk... - Kulcsolta össze a kezét az enyémmel. Hirtelen csend lett. Rossz előérzetem támadt, de amikor elkezdett egy lány tapsolni a harmadik sorban, kicsit megnyugodtam. A többiek követték a példáját, és ujjongani kezdtek. Halványan elmosolyodtam.

*

- Húúh....Megnyugodtam... - Mosolyodtam el már otthon, és csodák csodájára a kanapén ült Miranda. - Bazd ki! - Ordibáltam el magam.
- Sajnálom! - Állt fel, majd szorosan átöleltük egymást.
- Mi a farkamat képzelsz te magadról, hogy te csak így itt hagysz? Hogy hetekig nem látlak, és pont akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád?
- Tényleg sajnálom nagyon... - Mondta a könnyeivel küszködve. Láttam őt már sírni, de nem gondoltam hogy ennyire megviseli a dolog.
- De ezt látnod kell! - Fogta meg a karomat, majd lehúzott maga mellé a kanapéra. Fellépett a YouTube-ra, majd bekapcsolt egy videót. Az volt benne, amikor Harry ki ment a vörös szőnyegen sírva. A nyaklánca amin az én kézírásom van bevillant a napfénytől, és szinte mindenkit elvakított, de még is nézték. Mindenki tudta, hogy miattam sírt.
- Szeret téged...
- Lehet... De nekem ott van George....
- Szakíts vele!
- FASZT!
- Te Harryhez illesz! Ma látták a reptéren amikor ment Párizsba!
- És?
- Lehet valami meglepire készül neked, hiszen Párizs a szerelem városa!
- Kétlem...
- És a legjobb! TREND VAGY TWITTEREN BASZOD! - Ordibálta el magát. Nagyot néztem.
- És mi az? #IHateYouEllie?
- Nem. #ElliePleaseComeBackWeLoveYou
- FASZT!
- Itt van! Nézd meg! - Nyomta az orrom alá a twittert. Tényleg ott volt, és az volt az első trend már reggel 7 óta.
- Ez nem változtat semmin...
- Ellie! Mindenki tweetel! Angolok, Spanyolok, Franciák, Románok, Magyarok, Lengyelek, Ausztrálok, és még mindenhol! Még Hawaiiról is jöttek! Minden Directioner az egész világon!
- Akkor is!
- ...Ugye most láttad, hogy be van kapcsolva a twitcam? - Mosolygott sunyin. Ránéztem a laptopra.
- Rohaggy meg! - Próbáltam lehajtani a laptopot, de nem sikerül. Eléggé hihetetlen, de egymillióan nézték...


Harry Styles szemszöge:


Párizsban az Eiffel torony melletti hotelban laktam... Láttam az interjút. Már mint az Ellieset, és a trendet, meg a videót is, meg mindent. A twitcamot is. Nem akartam fent maradni, gondoltam le megyek sétálni. Nem volt elég, így felmentem a torony tetejére, és ott megpillantottam Taylor Swiftet. Elmosolyodtam, majd közeledni kezdtem hozzá.


- Szia! - Örült meg nekem, majd átöleltük egymást. - Te mit keresel itt?
- Kicsit kikapcsolódni jöttem.


Taylor Swift szemszöge:


- Jajj igen.... Hallottam Ellieről... Sajnálom... - Hazudtam, de nem vágtam hozzá olyan arcot. Már mint nem sajnálom. Velem sokkal jobban összeillett, és sokkal jobban szerettük egymást.
- Igen... Nagyon szeretem őt még mindig... Örökre fogom szeretni... - Szomorodott el.
- De hogy is fogod! Majd találsz egy lányt, aki boldoggá tesz, és sokkal jobban fogod szeretni, mint az a kis rib...
- ...? - Nézett rám értetlenkedve. - Nem ribanc! Már te is kezded?! Ha ribanc lenne soha sem jártam volna vele!
- Okés, sajnálom!
- Mind1...Mennem kell....Helló... - Köszönt hidegen, majd elment. Ezt jól elbasztam...

***

Hajnal 2 körül lehetett, de nem tudtam sehogy sem aludni. Csak Ellie járt a fejembe. Szeretem őt teljes szívemből... Megszólalt a telefonom, ezzel megszakítva a gondolataimat. Lassan érte nyúltam az éjjeli szekrényre. Csak a szám volt kiírva, de nem tudtam kié lehet.


- Mi a faszom van mán? - Szóltam bele bunkón. Semmi kedvem nem volt beszélgetni, nem is tudom minek vettem fel.
- ...Harry? - Szólt bele az az ismerős, szerény, vékony hang.
- Ellie! - Mondtam, és a bunkó képemből hirtelen fülig érő mosoly lett.
- Felébresztettelek? - Szólt bele azzal a tipikus szerény hangjával.
- Nem, nem aludtam. Figyelj...
- Én...
- Még.... - Fejezgettük be egymás mondatait, de az utolsó szó se neki, se nekem nem jött ki a számon.
- Harry én még....
- Én is....
- Gyere....
- Megyek....
- De előtte aludj....
- Nem! Megyek már! Szeretlek!
- ...Én..is...szeretlek... - És ahogy ezt kimondta, a szívem szinte kiugrott a helyéről.
- És mi van Georgevel?
- Szakítottunk...
- Miért?
- A mai nap miatt... A trend, a videó, meg minden...
- Gyere te!
- Hova?
- Párizsba!
- Miért?
- Egy hétig csak ketten, meg minden... Ma elindulok, reggel találkozunk. Majd kopogok 8 körül addigra pakolj össze, és majd ketten eljövünk...
- Vagy! Én most összepakolok, és hogy neked ne kelljen ezerszer járkálnod én kérek pénzt Cindyéktől, és pár óra múlva elindulok!
- Biztos ezt akarod? Aludnod is kéne! Meg csak több pénzem van, mint nektek!
- Most ezzel arra célzol, hogy szegény vagyok? - Kérdezte makacsul.
- Mi?! Neeem!
- De béna vagy! Csak vicc! - Nevetett, és nem tudom miért, de én is nevettem.
- Mikor mutatsz már be a családodnak? Tudja egyáltalán apukád, Cindy, vagy anyukád hogy együtt vagyunk?
- Nem....Apa nem nagyon szokott netezni, vagy nem Directioner, ahogy anya sem, szóval nem tudják...
- Nem fog szeretni mi?
- Nem hiszem...Az lesz a baja veled hogy sztár vagy, és amúgy is....Nem sokára mentek turnéra, meg minden...
- Jössz velünk! - Mondtam. Felnevetett. - Komolyan gondoltam!
- Harry...Nem hiszem....6 hónapig össze lennénk zárva, apa sem engedne, meg inkább csak velem fogsz törődni, és nem a Directionerekkel, és a 1D-vel...
- Nekem az lenne a legjobb ha örökre össze lennénk zárva, majd rávesszük, és megoldom. - Mosolyodtam el.
- Majd átgondolom....Megyek készülni...
- Okés, rendben! Szeretlek, és óvatosan!
- Én is, és oké! - Mondta, és érezni lehetett a hangjából, hogy elmosolyodik, majd kinyomta. Még mindig szeret....