~Paperclip 5.fejezet

"Le akarsz feküdni vele?"

Sziasztok!:) Ez a rész eléggé perverzre sikeredett:) Nincs benne olyan rész, de még is perverz:) A következő részt nem tudom, hogy mikor lesz, mert mindjárt itt a szilveszter, holnapra még programom is lesz, meg minden, de mindent megteszek:) Amúgy elég kis össze csapott rész lett, de hát... Nem tehetek róla:) Jó olvasást:)
Egy kérdés: Kit szerettek jobban??:) Elliet, vagy Mirandát??:) Nekem nincs különösebben válaszom, de szerintem Ellie jobb:) A kérdés nem pont a fejezethez tartozott, mert ebbe nincs benne Miranda, de kíváncsi vagyok:D

'Szeretni semmi... Ha szeretnek, az már valami... Ha szeretsz, és szeretnek, az minden..."

- És akkor lenne kedved velem járni? - Kérdezte, amikor már befejeztük a csók csatát.
- Ez költői kérdés volt? - Kérdeztem. Felnevetett.
- Ez igent jelent?
- Igen.... De te híres vagy....
- És?
- És mi lesz, ha a Directionerek nem fognak engem szeretni.....
- Akkor is együtt maradunk... Meg nem hiszem, hogy nem szeretnének téged....Gyönyörű vagy, okos, kedves, és jó hatással vagy rám.... Amióta ismerlek 9 tantárgyból javítottam....Ééééés nem azért, mert rólad lestem dolgozatok közben.... - Mondta. Felnevettem.
- És a túrnék? Én nem bírnám ki, hogy ki tudja mennyi időre nem látnálak....
- Velünk jössz...
- Ja! És még apámat nem is említettem... Ha megtudja, hogy egy sztár a barátom, ki fog nyírni...
- Most miért baj neked ennyire, hogy sztár vagyok? Na és? Attól függ nekem is lehet ugyan úgy életem - Emelte fel a hangját. Megijedtem. Arca dühös volt, és lenézően nézett rám. Ilyenkor mindig elsírom magam, bár nem tudom, hogy miért. Lehajtottam a fejem, majd a zoknimat kezdtem fürkészni. Éreztem, ahogy a szemem bekönnyesedik, és eleresztettem egy könny cseppet. Amikor az a könny már az arcom közepén volt, letörültem, majd könnyes szemekkel visszanéztem Harryre. Az előbb említett személy arca még mindig nem változott, de amikor meglátta, hogy könnyezek, az arca hirtelen felenyhült, és megbánást lehetett rajta látni.
- Ell én....
- Talán igazad van.... Magas nekem ez, hogy veled járjak... Sajnálom... - Sírtam el magam, majd a szobámba igyekeztem fel. Meg sem vártam, amit akart mondni, de nem érdemlem meg őt... Összekuporodtam az ágyamon, majd full sötétben zokogni kezdtem.

- Ellie... - Nyitott be szerényen Harry, majd a fejét bedugta az ajtón, és körbenézett. Meglátott nagy nehezen a sötétben, majd leült mellém. Felkapcsolta az ágy melletti kis éjjeli szekrényemen a villanyt. Még így sem volt teljen világos, de legalább látott valamit. Lassan kibújtam a kucorodásomból, majd ránéztem.
- Én....Sajnálom... Nem gondoltam komolyan....
-Harry.... Menny el....
- Miért?
- Én kérlek rá....Hogy menny el....
- De miért?
- Mert igazad volt.... Kérlek menny el....
- De nem gondoltam ko...
- Menny el! - Emeltem fel a hangomat, majd tovább folytattam a sírást. Bólintott, majd még egy puszit nyomott a fejemre, és kiment....

Harry Styles szemszöge:

A könnyeimmel küszködve mentem ki, de nem akartam sírni. Most amikor mondtam neki, hogy: "Most miért baj neked ennyire, hogy sztár vagyok? Na és? Attól függ nekem is lehet ugyan úgy életem" akkor nem arra gondoltam, hogy a hírnévért van velem, ha nem arra gondoltam, hogy nem nagy szám, hogy sztár vagyok. Nem fogok ezért nem-et mondani. Istenem egy ilyen érzékeny nőszemélyt....Leszarom!!! Akkor is szeretem úgy, ahogy van! Sok mindent megtudtam róla.... Hogy nem tudja, hogy hány kiló, de nem is akarja tudni.....Hogy bármi áron belepasszírozza magát egy nadrágjába....Hogy van pattanása, és pár szeplője.....Hogy utálja a kis gödröcskéit a szeme körül, amikor mosolyog....Hogy azt hiszi magáról, hogy kövér, vagy hogy vastag combjai vannak...Utálja a gerince aljánál a gödröcskéit, vagy a hangját.....Elárul nekem olyan titkokat, amiket még senkinek sem mondott el....Nem tud elaludni egy csésze pohár, és a mackója nélkül... A macijának már közös nevet is adtunk. Vanessa lett, és Ness-nek becézzük. Megegyeztük 2 héttel ezelőtt, hogy ha esetleg lesz közös gyerekünk, Vanessának fogják hívni... Szóval ezek az apró kis dolgok... Ezek vele lettek születve, és ez teszi őt teljessé.

*Másnap este 6 körül*

Hiába próbáltam hívni, nem vette fel. Most éppen Alanhoz tartunk élő showba, és ahogy ismerem az előbb említett személyt, biztos fel fogja hozni Elliet.... Szegény....Azért meg fogom kérni, hogy ne parodizálja ki... Így is össze van törve miattam...

*

- Szóval Louis.... hallottuk, hogy szakítottatok Eleanorral, és most másik lány a fedélzeten....Stella?- Kíváncsiskodott azzal a tipikus egér fogaival Alan.
- Igen! - Nevetett Louis.
- Éééés...Komoly a dolog? Vagy is hivatalos?
- Igen!
- Na és....Védekeztek? - Mondta. A közönséggel együtt mi is felnevettünk.
- Igen! - Nevetett ismét Lou. - Nem azért, de isteni az ágyban. - Mondta, és mindenki ismét felnevetett.
- És ti srácok?? Például Niall... Neked már rég volt komoly kapcsolatod... Pár szemtanú szerint láttak téged, és egy fekete hajú lányt kézen fogva járni.... Igaz ez?
- Hát őm.... - Pirult el. Liam megpaskolta Niall vállát, majd felnevettünk.
- Zaynről, és Izauráról gondolom mindenki tud.... Na és Zayn! Hogy van a barátnőd?
- Jól, köszöni szépen! - Mosolyodott el Zayn.
- Figyelj Zayn! Itt a telefon számom! Ha esetleg szakítotok, akkor add oda ezt neki! - Nyújtott át Alan egy kis cetliz Zaynnek, amin a telefon száma volt. Fetrengtünk a röhögéstől.
- Liam...Neked most senkid sincs, hogy Stella Louval van.... Hogy tudtad te ezt feldolgozni?
- Hát....Elsőnek nehéz volt, és haragudtam Louisra, de aztán rájöttem, hogy Stella boldogabb Louisval.... Azóta nincs senkim - Mosolyodott el Liam... Már csak én maradtam.
- Harry, Harry, Harry... - Rázta meg a fejét Alan. - Te nem nyilatkoztál Ellieről... Miért nem? mert olyan kicsi? - Nevetett Alan, de én egyáltalán nem találtam nevetségesnek. Ell elsősorban azért utálja magát, mert nagyon kicsi. Kb. a melleimig ér.
- Hát Alan...Ez bonyolult....Még én sem tudom, hogy most mi van... - Mondtam, majd a képernyőn megjelent egy kép rólam, és Ellieről, ahogy éppen szájra puszit adunk egymásnak.
- Ezt hogy érted? Szakítófélben vagytok, vagy most kezditek el?
- Hát...Elvileg most kezdenénk el, deeeee.....fogalmam sincs....
- Ő nem szeret téged?
- Nem tudom.... Tegnap alaposan megbántottam egy dologgal... Ha lehet erről nem szeretnék beszélni... Szóval már úgy volt, hogy összejövünk, de mégsem.... Most fogalmam sincs, hogy szeret e még, vagy hogy egyáltalán szeretett is valaha. Ő csodálatos, gyönyörű, és a maga módján tökéletes. Nem találkoztam még olyan lánnyal akivel ilyen hamar megismerkedtem volna, mint vele... Okos is ráadásul.... No meg kis szerény, érzékeny, kedves, édes, aranyos, és imádni való... Sosem járna egy ilyen törékeny, gyönyörű lány, egy ilyen tökfilkóval, mint velem... - Mondtam, miközben a képernyőt bámultam.
- És akkor...Te szereted?
- Hát... - Pirultam, és mosolyodtam el, mire a fiúk lökdösni kezdtek, a közönség meg hangos ujjongásba.
- Hát srácok.... Köszönöm, hogy itt voltatok.... Sziasztok! - Köszöntünk el egymástól, majd indultunk haza.


Ellie Williams szemszöge:

Unatkoztam.... Már a gondolataim is unalmasak voltak, annyiszor átgondoltam ezt a Harrys dolgot. Kopogást hallottam...

- Ellie! Bejöhetek? - Hallottam meg Cindy hangját.
- Persze... - Szipogtam.
- Szia kicsim! - Ült le mellém, majd egy pohár teát nyújtott át, amivel sikerült egy halk nevetést kicsalnia belőlem.
- Láttad az Alan Carr showot?
- Nem...Mert?
- Volt szó rólad.
- Hogy...mi? - Néztem rá értetlenkedve.
- Nézd meg - Mosolyodott el, majd kiment. Elővettem a laptopomat, de vissza is tettem. Nem vagyok rá kíváncsi. Akármit is mondott rólam Harry, addig nem fogok kimenni az utcára, vagy nem fogok addig Tv-zni, vagy akármit csinálni, ahol hallhatom, vagy olvashatom mások véleményeit, ameddig le nem nyugszanak.

Csak ültem az ágyon, és a kutyáimmal játszadoztam, amikor kopogást hallottam az erkély felőli ajtóról. oda kaptam a fejem, de nem volt ott senki. Húztam a vállamon, majd tovább játszottunk, de ugyanúgy kis koccanásokat lehetett hallani. Már sötét volt, szóval félni kezdtem. A szobámat már csak a karácsonyfámon lévő villogók világították meg. Felkeltem az ágyról, majd óvatosan az erkélyhez igyekeztem. Vettem egy nagy levegőt, majd kiléptem az ajtón. Esett a hó... Idén decemberben ez az első hó...Körülnéztem, de senkit sem láttam.

- Pssszt....Ellie! - Hallottam meg suttogást, de nem láttam senkit. Megijedtem. - Ellie! Apud nem engedett fel! - Mondta, de még mindig nem láttam senkit. - Itt vagyok lent!
- Harry! Mi a fenét keresel itt?
- Hozzád jöttem!
- Minek?
- Hogy beszéljük ezt meg! Figyu... Nem tudom, hogy láttad-e az Alan Carr showot, de amit ott mondtam, teljes szívemből beszéltem!
- Nem néztem, de nem is érdekel... - Mondtam, majd felkapcsoltam a teraszon a lámpát, így most már legalább láthattam is. Sóhajtott, majd a ház melletti fára irányította a szemét. Az a fa közvetlenül a ház mellett volt, és kb 2-szer akkora mint a ház. Harry a fához közeledett, majd megkapaszkodott benne.
- Mit művelsz? - kérdeztem ráncolt szemöldökkel, de nem válaszolt. A fára kezdett mászni egyre magasabbra, és magasabbra. - Harry! - Emeltem fel a hangom, de már késő volt. A semmiből termett mellettem.
- Amúgy egy pulcsit igazán felvehettél volna... - mért végig.
- Nem fázok...
- De ez nem fázás kérdése... Meg fogsz betegedni, és én azt nem akarom....
- Nincs semmi közöd hozzám....
- Pedig van... - Közeledett hozzám egy féloldalas mosollyal.
- Fejezd be! - Mondtam, majd a kezemet karba tettem.
- Mit?
- Ezt!
- Ezt? - Közeledett még jobban felém, és már a keze a derekamon volt.
- Igen, ezt!
- Miért? Nem tetszik? - Mondta, és közben egy pillanatra sem tűnt el az a mosoly az arcáról.
- De, csak....Ajj! Gyűlöllek! - Csókoltam meg szenvedélyesen.


A nyelve át akart hatolni az ajkaim közé, de azért sem engedtem neki. Amikor már rájött azzal a csepp eszével, hogy direkt szívózok vele, elengedte az ajkaimat, majd felkapott a karjai közé, majd megpörgetett, amin felnevettem. Nyomott egy puszit a homlokomra, majd letett, és megcsókolt, de ezúttal nem próbálkozott a nyelvessel.


- Na de megyek cica... Rendben? - Nyomott egy puszit a homlokomra, majd menni készült, de nem engedtem neki.
- Maradj....
- Minek? - Mosolyodott el.
- Mert kenyér...
- Az finom...
- Höhö tudom.. Na de maradj....Kérlek... - Néztem azokba a gyönyörű zöldes kék szemekbe, és látszott rajta, hogy ő is maradni akar. - Látszik rajtad, hogy maradni akarsz! - Nevettem, miközben egy kicsit meglöktem.
- Na gyere! - Guggolt le, majd megragadta a térdem, és felemelt. Én persze a csípőmtől felfelé lógtam Harry hátán. Sikítozni kezdtem, és nevetni persze.
- Harry! Tegyél le, még mielőtt apám rá jön hogy itt vagy! - Nevettem, mire ő is felnevetett. Már bent voltunk, amikor letett az ágyra, de még így is csak az orráig értem neki, amin felnevetett.
- Ne nevess már! Annyira gáz, hogy ilyen kicsi vagyok! - Ültem le durcázva, majd a kezeimet karba tettem.
- Egyáltalán nem gáz... Jobban szeretem a kicsi lányokat...
- Na persze... Ezt csak azért mondod, hogy vigasztalj... Fogadjunk, hogy te mindig is egy gyönyörű, magas, hosszú lábú, szexy modellről álmodtál....És mit kaptál? Ezt a nyomorék rondaságot... - Néztem bele a Harry háta mögött lévő tükörbe.
- Te hallod egyáltalán mit beszélsz?
- Igen...
- Akkor nem gondolod komolyan... Elsőnek is....Igen, jobban szeretem a kicsi lányokat, mert bármikor meg tudom őket ölelni... Másodjára... Nekem nem kell se magas, se hosszú lábú, és se modell sem... Minden lány gyönyörű, és te vagy a vezetőjük... És miért lennél nyomorék? Mindened meg van, és ha még egyszer meghallom tőled azt, hogy ronda vagy, vagy bármelyik rokon értelmű szavát, én esküszöm, hogy szakítok veled.... Kurvára gyönyörű vagy! Fogd fel! - Állított fel, majd a keze a derekamra került, az enyémek pedig a nyakát ölelték körbe, majd szenvedélyesen megcsókolt.


Elmentem elsőnek én, majd ő zuhanyozni. Apuék szerencsére elmentek aludni, és nem tudják, hogy Harry itt van. Ültem az ágyamon a könnyeimmel küszködve, mert felmentem facebookra, és twitterre... Az egész internet rólam volt hangos... És 90%-ban azt írták a One Directiös oldalak a képemhez, hogy egy kibaszott kis kurva vagyok.... Gondoltam, hogy ez lesz... Próbáltam nem sírni, mert akkor Harry aggódni kezdett volna, és ezt nem akarom...

- Na? Mizu? - Jelent meg Harry a fürdőszoba ajtaja előtt. Egy fekete boxer volt rajta, annak a csípő része, ami gumis volt, fehér. Totál jól nézett ki, bár próbáltam a figyelmemet nem a kidolgozott testére irányítani. - Mi jót csinálsz? - Ült le hirtelen mellém, még mielőtt kiléphettem volna. Elolvasott pár üzenetet, majd szorosan magához ölelt. A könnyeimmel már nem bírtam, eleresztettem őket. - Ne sírj ezért... Majd lenyugszanak....Semmi gáz... Rendben? csak féltékenyek... Törődj azokkal, akik azt írják, hogy gyönyörű vagy... Rendben? - Kérdezte, majd eltávolodott tőlem, hogy a szemembe tudjon nézni. Enyhén megráztam a fejemet, majd lehajtottam a laptopot.
- Hát... Egy ideig biztos nem egyek ki az utcára - Mosolyodtam halványan el.
- De hogy is nem! Méghozzá holnap elmegyünk vacsorázni... Amúgy... Neked szerdán lesz a szülinapod...Igaz?
- Igen... Mert?
- Az jó, mert akkor már szünet lesz...
- Mert mikor kezdődik a szünet?
- Hétfőn még kell menni, bár nem fogunk semmit sem csinálni.
- Hát okés... - Mosolyodtam el, majd szorosan visszaölelt magához, és elterültünk az ágyon.
- Szeretlek cica... - Nyomott egy puszit a fejem tetejére.
- Én is szeretlek...Majom... - Nevettem.
- Majom?
- Igen... Mert mi legyél?
- Hát... Mondjuk maci, vagy... kandúr... - Nevetett.
- Még nem bizonyítottad, hogy kandúr vagy - Mondtam. Felnevettünk.
- Hát legyen - Mosolygott kanosan, majd éreztem, hogy a keze eltűnik a derekamról, és hogy lassan lehúzza magáról a boxerét.
- Harry... Ne...
- Hát rendben... De téged zavarna, ha én boxer nélkül aludnék? - Kérdezte, és már azt vettem észre, hogy a boxere a földön landolt. Hatalmasa volt neki. De komolyan... - Jól van.... maci leszel! - Nevettem, és értette a célzást, hogy azért lett maci, mert nagy van neki. Felnevetett, majd betakart mind kettőnket. Összekulcsolta a kezét az enyémmel, majd az ujjainkkal kezdtünk játszadozni...

*Karácsony előtt 5 nappal*

A szülinapom jól telt... Egy csomó ajándékot kaptam attól függ, hogy nem akartam semmit.... A legjobban Harryének örültem, ami egy szív alakú medál, amibe bele van vésve a neve aláírása. Neki is van, csak persze neki meg az én nevemmel... A Directionerek továbbra is bombáznak, de most már durva. Egyik lány "véletlenül" belém rúgott, amitől megzúzódott a kis lábujjam, de most már nincs bajom... Harry még nehezebben viseli, mint én. Nem veszti el a rajongókat, egyszerűen csak nem vagyok csak alig valakinek szimpatikus. Aggódok emiatt... Félek, hogy Harry szakítani fog velem ezért.... Na mind1... Egyenlőre nem akarok ezzel foglalkozni... Lesz, ami lesz, és Harry akárhogy is dönt, elfogadom a válaszát....
Apa egy hónapra elutazott, szóval a fiúk 80%-ban nálunk szoktak időzni, sokszor még aludni is. Apa még nem tud Harryről...Lassan el kéne mondani neki....Majd ha hazajön....Úgy is kénytelen vagyok Harryvel karácsonyozni, akkor....Majd elmondom neki.


Harry Styles szemszöge:

Ellie még fent volt, és aludt. A szülinapja óta nem aludt egy normálisat. El sem hiszem, hogy már 17 éves. Remélem elég sokáig együtt maradunk, akármit mondanak az emberek.... Nem ismerik őt.... Felkeltem, majd lementem a fiúkhoz. Liam a konyhába volt, Niall evett (nem meglepő) Zayn és Louis meg Tv-ztek. Jó, hogy Liam külön volt, mert beszélni akartam így is vele.

- Csa haver! - Paskolta meg a vállamat, miközben elvettem Nialltől egy szendvicset. Niall felállt, majd idegesen a tányérral együtt elrohant. Felnevettünk.
- Szevassz! Kérnék egy szívességet...
- Na mond!
- Szóval.... Ellievel lassan egy hónapja együtt vagyunk, de olyan, mint ha "csak barátok" lennénk. Érted.... Csak csók, és együtt alvás, de....Semmi több....
- Haver... - Tette a vállamra a kezét. - A lényeg... Le akarsz vele feküdni?
- Hát... Azt kéne... Tudod jól, hogy én rohadtul kívánom őt....
- És mi lenne a szívesség?
- Vidd el a srácokat estére....Olyan 4-től vihetnéd, és ha lehet, akkor ma otthon aludjatok... De ne szólj nekik... Nem akarom, hogy Louis féltékeny legyen, vagy hogy Zayn ezzel cukkoljon.... Rendben?
- Ok... Sok sikert hozzá! - Paskolta meg ismét a vállamat, majd leült a fiúkhoz